90. rész.: Pletyka

(ajánlott zene)

Egy pillanatra elhomályosult minden. 

Az a sok ember.

Mind eljött.

Mintha az üvöltések, sikolyok eltompultak volna. Csak én és a gondolataim maradtunk.

- Gwen... Gwen..minden oké? - hallottam mögülem egy lágy hangot, majd éreztem vállamon a kezét, ahogyan tartani próbál, nehogy véletlenül elszédüljek. Nem bírtam ránézni.

- Én csak.. - próbáltam megszólalni, de a fülemben meghallottam Jack nevetéssel egybekötött hangját. 

- " A mikrofonba " - súgta nekem.

Lassan emeltem fel a mikrofont, miközben figyeltem néhány első sorban ülő lány kivirult arcát és csillogó szemeit, ahogyan mozogtam. Majd eszembe jutott egy vicces gondolat és le-föl mozgattam, mire az arcuk is követte a mozdulataim. A fiúk elnevették magukat, én pedig próbáltam koncentrálni és összpontosítani, hogy ne fussak le, mint a kislány aki bepisilt. A számhoz emeltem a mikrofonom, elmosolyodtam, majd a közönségre emeltem a tekintetem.

- Wow. - nyögtem ki, mire a tömeg őrjöngeni kezdett én pedig nevetve hátráltam néhány lépést. Louis mellém sietett. Vetett felém egy hatalmas mosolyt, puszit nyomott az arcomra, mire szembesültem a dolgaimmal és futottam is hátra, arra a helyre, ahonnan majd kiugrunk és kezdjük az első dalt. Megálltunk a kis "üregben", de hallottam a kintről a tömeg őrjöngését, visítását és belém hasított egy érzés, hogy nehezebb megállnom, hogy kimenjek, mint valaha és, hogy igen, ez valódi, igazi és én belecsöppentem a közepébe. Mert ez történt és bárhogy próbálnám elrejteni, mert már minden lépésem követi a média, megkaptam a figyelmet, amire vártam, ami egyszerűen magába vonz, nem tudom nem imádni, hogy megkapom a figyelmet.

- Tudod mit mondtál, mielőtt feljöttél, ugye? - kérdezte Louis a kezemet fogva. Éreztem, hogy kissé ő is remeg, de próbálja titkolni előlem és keménynek tűnni, hogy megvédhessen.

- Hogy showtime? - kérdeztem halkan, majd oldalasan elmosolyodtam, de ő is követett, kimutatta fogait és testével enyémhez közeledett. Szemei ajkaimat figyelték, míg még mindig mosolygott. 

- Azt hittem már meggondoltad magad. - kacsintott.

- Hogy elfutok és Louis Tomlinson helyett egy jóképűbb focistával járjak? Még meggondolom. - ugrattam, de mind a ketten hallottuk fülünkben a bizonyos hangot, hogy 5..4..3..2..1.. ekkor ugrottunk. Mindannyiunk hatalmas fények közepette ért a színpadra. A közönség tombolt.

Elnevettem magam. Hallottam Jack hangját a fülemben, hogy csöndben kell lennünk, de őszintén, ekkora energialökés mellett, ekkora hangok mellett az ember nem lehet csöndben. Én sem tettem így. 

- Wooooooooooooooooooooohooooooooooooooooo. - üvöltöttem a mikrofonba, miután kivettem a fülesem egy pillanatra, de visszaraktam és hallgattam Jack letoló beszédét. Elmosolyodtam, mikor a mellettem álló Niall elnevette magát.

A fények megálltak és ránk összpontosultak. A zene elindult, nekünk pedig lépnünk kellett.

*

Elnevettem magam. 

- Maradjatok ott. - nyomtam a földre Niallt és a barátnőjét. A lány nagyon nem akart belemenni a dologba, de barátja rávette. Teljesen felhúztam magam a koncert után, úgy éreztem, hogy ha nem lépek friss levegőre, akkor teljesen belebolondulok. Nemtudtam, hogy a fiúknak vannak bicóik, de voltak, én pedig meggyőztem a lányt arról, hogy majd a kormányon visznek minket. Így is lett, bár Anette sokszor sikkantott fel, mert haspók barátja direkt ijesztgette.

Akkor éppen úgy voltam vele, hogy az egyik betonlapra fújom a körvonalukat, azzal a graffitivel, amit az út szélén találtunk. A lány kezeit a szeme elé tette, majd mikor vége lett, felpattant. 

- A ruhám széle sárga. - nevetett, mire mind közelebb mentünk hozzá. 

- Upsz..Bocsi. - nevettem. Egy ideig összeszűkített szemekkel méregetett, de utána ő is engedett és kinyújtotta rám a nyelvét. 

- Lesz ma egy buli, Peternél. - szólt oda hozzánk Harry, aki kezében egy telefonnal sétálgatott fel, s alá. Tincsei kócosan álltak, míg felsőtestét egy ing borította, fekete nadrágja meg koncert óta rajta volt. Felénk vetett egy vigyort, majd elemelte fülétől a készüléket és várta a válaszunkat.

- Felőlem. - mondtam, a földön ülve, nevetve, majd teljesen lefeküdtem és bámultam az eget. - Menjünk, kezd unalmas lenni, hogy becsöngetünk mindenkihez, elfutunk, de nem jön ki senki.
Erre Niall csak felnevetett. Egy fekete póló volt rajta, szürke, ülepes nadrággal és fehér deszkás cipővel, fején pedig egy cap díszelgett. Kezeit tarkójára helyezte, majd a távolban méregette a házakat. Harold visszatérve megállt az egyik bmx mellett, majd újra ránk nézett: - Ezeket visszavigyük? 

- Aha. - válaszolt Zayn, aki közben valamin nagyon nevetgélt Liammel, ő pedig alig figyelt rá, inkább ő is az eget bámulta. 

Az kilátásomat egy pillanatra eltakarta valami, majd felnéztem és megláttam a vigyorgó Louist, amint lábai között fekszem, ő meg nyújtogatja a nyelvét, nevet és bandzsít. Majd lehajol, csókot nyom a számra, az orrom hegyére, pedig egy puszit. Szemöldökét húzogatva nézett rám.
Megmarkoltam felsője szélét, majd közelebb húztam magamhoz. Szemei csillogtak, de akkor ellöktem magamtól és nevetve álltam föl.
- Menjünk. - biccentettem fejemmel, mire a fiú felült a biciklire, én pedig a kormányra. A hűvös szellő megérintette az arcom, ahogyan a fiú tekerni kezdett.

*

- Blee, ne kóstoljátok meg, nagyon.. fujj. - mondtam a többieknek, miután mind visszatértünk egy kanapéra, ahova először ültünk le. Mindannyiunk szép, partizós ruhában, mosolyogva állt, kezében egy pohárral. - Ki kell öblítenem a szám, ez szörnyű.
- Fent van a mosdó.  mutatott föl ujjával Zayn, majd a tekintetem megtalálta a lépcsőt, az emberekkel teli házban. Elindultam, Anette-al az oldalamon, gondolván, hogy mégis csak lány vagyok, kell valaki mellém.
- Nem kértek valamit inni? - állt elénk egy tök ismeretlen faszi, mire én kikerültem, magammal rángatva a lányt. Felrohantunk a lépcsőn, majd néhány másodpercre megálltunk ruhát igazítani. Túl sokan ólálkodnak erre.
- Én kint maradok. - mondta, mire csak bólintottam és beléptem az első meglátott ajtón. Találgatások bejött, pont mosdó volt. Beléptem a sötét helyre, majd motoszkálást hallottam a zuhanyzókabinból. Rögtön az az ötletem támadt, hogy egy állat az és rám akar támadni, ezért a első kezembe akadó tárgyat, ami jelen helyzetben egy felmosó volt, felkaptam, majd óvatosan haladtam a helyszín felé. Lassan nyitottam ki az ajtót,majd egy hatalmasat sikoltottam, mikor egy embert fedeztem fel benne. A fiú is üvöltött, én is, majd refklexből kissé fejbe vágtam, tudjátok, olyan, mint mikor egy pókot látok, le kell ütnöm, mert megijedek tőle.
- Úristen! Áu. - fogta a fejét az említett, akit a hangjáról is megismertem.
- Harry! Ne haragudj..én csak. Mit keresel te a lánymosdóban?
- Ez egy családi lakás, nincs külön wc. - nézett rám olyan "areyoufuckingkiddingme" fejjel, majd néhány másodperc múlva felnevetett.
- Gyere, keresünk neked valami hidegvizes cuccot. - mondtam, majd megfogtam a fejét, amitől egy pillanat múlva már szorosabban voltunk kissé. Ő kajánul elvigyorodott, megfogta a derekam és nevetett.
- Harry! - szóltam rá én is nevetve. Ő közelebb hajolt, egy puszit nyomott a nyakamra, amit nem értettem, de miközben ezen filóztam beszívtam jellegzetes illatát. Nem kellett volna.
Nevetve elléptem tőle, kinyitottam az ajtót, majd szembetaláltam magam a csodálkozó Anette-al, aki kissé rossz szemmel nézett rám.
- Nyugi, csak baleset történt. - mondtam, amiből ő értette, hogy valami hülyeséget csináltam. Levonultunk a lépcsőn, visszatérve a bandához. Niall intett nekem, hogy menjek oda, majd mikor odaértem, a fülembe súgta:
- Az egész házban azt pletykálják, hogy történt valami Harry és közted. - mondta.
- Ezt nem hiszem el.