92. rész - Másnap(osság)

(ajánlott zene)

Halkan figyeltem az asztalon gőzölgő bögrét, majd kissé hunyorognom kellett, az álmosság nem akaródzott elszállni. Fejem jobbra döntve rápillantottam a mellettem ülő Louisra, aki felém vetett egy mosolyt, majd folytatta telefonja nyomkodását.
- Ébren vagy már, kicsim? - nyomott egy puszit a fejem búbjára, mivel sokkal magasabb volt nálam. Muszáj volt mosolyognom.
- Sosem szólítottál még így. - nyomtam bele arcom puha pulcsijába, mire felkuncogott.
- Talán mostantól így foglak. - ég kék szemei nyugodt sugárzásától én is boldogabb lettem, ahogyan rám pillantott.
- Jó. - válaszoltam viccből vállat rángatva.
- Jó. - utánzott a fiú.
- Rendben.
- Megbeszéltük. - vágott hülye képet.
- Meg.
 -Tuti.
- Ja.
- Kéne még egy kávé. - húzogatta szemöldökét.
- Mi vagyok én? Szólj Joshnak, ő a kávésfiú. - kuncogtam. - Tényleg, hol is van Josh?
- Valószínűleg épp most főzi a következő adagot. - hajolt a nyakamhoz gyengéden, majd puha ajkait a bőrömhöz érintette és egy puszit hagyott a helyén. Tisztán hallottam, szinte éreztem, ahogy magába szívja a levegőt. Újra magához húzott, én pedig csak forgattam a kanalat a bögrében. Szám széle apró mosolyra húzódott, miközben a fiú úgy rakta fejét mellém az asztalra, mint egy kéregető kiskutya. Odahajoltam hozzá, majd megcsókoltam. Lassan engedett el, miközben elválásunk előtt óvatosan megharapta ajkamat. Muszáj volt elnevetnem magam.
- Ugye ma nem kell mennünk sehova? - kérdeztem, amint eszembe jutott a tegnap este és az, hogy miért ünnepeltünk.
- Nem hiszem, maximum összepakolunk és ma este indulunk tovább, talán holnap, de valahogy így szokott lenni. - kezével a combom alá nyúlt, majd ölébe tett. Talán fél kézzel is elbírt volna. Sokkal erősebb, mint én.
- De ha lesz valami, Jack első dolga úgy is az lesz, hogy berobog a szobába és üvöltve mondja majd, hogy mit kell csinálnunk. Ő ilyen, néha olyan hirtelen jönnek az ötletei, ahogy utána a koncertek.
- Legszívesebben nem mennék innen sehova. New York volt az a hely, ahova mindig is elakartam jutni, az álom város, persze London után, de így, hogy mindkettőt elhagyom nemsokára.. nem tetszik. Maradjunk itt még egy hetet! - hajoltam hátra, mint aki valami nagyon okosat mondott. - A hűtőben van sör, a pizzafutár meg valószínűleg feltalál a lépcsőn.
Nevetésünk hallatszott a szobában, majd lépteket hallottunk. Hirtelen bukkant elő a szőke Niall, mögötte a szintén szőke hajkoronájú Anette, szintén fáradtan, de ők többet aludtak, mint mi. Abban a pillanatban tört rám egy fejfájás, de tovább kortyolgattam a kávémat. A fiú felé fordultam ráhajtottam a fejem a vállára, de direkt elhúzta, így az ölében kötöttem ki.
- Magaddal szúrtál ki, akkor így alszom. - morogtam neki. Mintha nem is hallotta volna, beleszürcsölt kávémba és a telefonját nyomkodta. Becsuktam az szemem egy pillanatra. Hiányoztak már a másnapos reggelek.
- Reggelt fiatalok, reggelt! - robogott be Jack a konyhába, öntött magának egy csésze kávét, tej nélkül. Nem is értem hogyan tudja azt meginni, de a baj, hogy ismerem és ha így issza a kávéját, akkor a mai nap rohanás lesz, fogadni mernék rá. - Na, össze kéne szedni a többieket, futás van, interjúk, aláírások lesznek, persze, ha nem akartok itt maradni.
- Igazából..- kezdtem volna.
- Nem, egy-kettő, futás van öltözni. - vágott a szavamba, majd abban a pillanatban csörrent a telefonja, ő felvette és akkor már ki is viharzott a helységből.
Louis nagy nehezen feltápászkodott a székről, és tartotta a fejem, hogy ne verjem be a kemény fába. Segített felállni, majd elindultunk a hosszú folyosón egészen az alvó társaságig. Harry kinyitotta a szemét egy másodpercig, motyogott valamit, de mintha tudta volna, hogy kelni kell mégis, csak azért is, visszaaludt volna. Igen? Akkor így játszunk.
Elindultam a fürdő helyiség felé, egy lavórért kutattam a polcokon, majd megtöltöttem hideg vízzel. Becsuktam magam után a kis ajtót és ügyelve, hogy le locsoljam ki - mert Jack levágná a fejem - baktattam a folyosón vissza. Louis a bőröndjében kutatott, de ahogy meghallotta a lépteimet rám emelte a tekintetét és elmosolyodott. Pontosan tudta mire készülök, nem zavarta.
Akkor gondoltam bele, hogy Jack a vizes ágyneműért is ugyanúgy megöl majd.
Átgondolva, hogy nem is érdekel, ráöntöttem a göndör fejére a jéghideg vizet, aki csapkodva fejbe vágta a másikat és azután már egyszerű volt.
Hangosan felnevettem és még a látvány kedvéért ráraktam a göndör fejére a lavórt. Mosolyogva elindultam rendbe rakni magamat. Bezártam magam mögött az ajtót és meredtem magam a tükörben. Karikás szemek, kócos kék haj (mégha a kék nem lenne elég), gyűrött ruha, kék-zöld foltok. Azokat még el tudom tüntetni. Felfogtam a hajam és a fülem mögé tűrtem a kilógó szálakat. Leszedtem az elkenődött festékem, alapozóval próbáltam eltakarni a buli nyomait, tudtam, hogy úgy is pár nap és elkezdenek maguktól elmúlni, addig rásegítünk egy kicsit. Nem gondoltam sok sminkre, úgy is csak megdörzsölöm a szemem és elmosódik. Csak simán szempillaspirál. Naturálisba nyomom ma. Miután ezt elrendeztem felfogtam kontyba a hajam, kihúztam néhány szálat elől és úgy éreztem a fejem meg is volna. Ugyanúgy nem bonyolítottam túl a ruháimat, egy fekete-fehér csíkos leggings bakanccsal, fekete hosszú ujjúval és mellénnyel.
Mikor úgy éreztem emberek közé léphetek, kinyitottam az ajtót, de sehol nem voltak. Rögtön a konhyába siettem, ahol rám vártak.
- Ilyen nincs, én vertelek fel titeket is. - mutogattam a fiúkra.
- Csak nem vagyunk olyan piperkőcök, mint te. - jött oda hozzám Josh és megölelt.
- Mentek is? - kérdeztem fülébe suttogva.
- Igen, de majd hívlak és dumálunk. - mondta és elhajolt tőlem, de még egy mosolyt intézett felém. Rá kellett jönnöm, ha nem is mutatom túlságosan ki ezek a fiúk nagyon fontosak lettek számomra. Mindannyian közelebb jöttek én pedig végigölelgettem őket.
- Na gyerekek, autóba beszállni, indulás. - intett bennünket Jack. Mindenki elindult, de Jack óvatosan megfogta a karomat és a fülembe súgta. - Botrányok vannak, a sajtó csak rólad meg a göndörről beszél, próbáld meg kivédeni a kérdéseket az interjúnál és ha lehet Louis és te még jobban legyetek összeragadva. Ne haragudj, hogy ilyet kell mondanom, de muszáj, különben nem fognak békén hagyni soha.
Bólintottam, majd beültem az autóba. Nagy kocsi volt, mind befértünk, de annyira nem figyeltem a részletekre. Kattogtam azon, amit Jack mondott. Összeboronáltak bennünket megint, vagy mi történt? Tény, a sajtó túl sok részét láthatja az életünknek, mondjuk amikor régebben, Harry megmentett, amikor leszakadt a kocsi ajtaja és én megcsókoltam, utána újra Louisval voltam, a külső szemlélők helyében én sem érteném. Szóval rá sem nézhetek Harryre? Nem mintha bármiféle szerelmi szálak fűznének hozzá, de mégis csak a barátom.
Mikor feleszméltem, hogy basszameg, most is mellette ülök, akkor már késő volt, odaértünk.
- Gyertek. - mosolygott Jack az ajtóban és mind kiszálltunk, be a stúdióba. Sok mikrofon, kábel és egyéb dolgok között futkorásztunk, kerültük ki a sok embert, majd megpillanthattuk a színpadot. Hatalmas volt. Megszámoltam és hét szék helyezkedett el, hat sötétkék és egy világos, ami a többivel szembe volt rakva. A székek között egy üvegasztal terült el, rajta bögrék, nevek szerint. Úgy látszik számítottak rá, hogy reggeli műsorba nem fitten megy az ember.
Megjelent előttünk egy hölgy, aki megmutatta hol mehetünk fel, ha felhívnak. Kis lépcső, de örülök, hogy nem magassarkút választottam, tuti lenne az arcra esésem a tévések előtt.
Ugyanaz a nő szólt, hogy van öt percünk. Mindig is tudtam hazudni, de most nehezebbnek éreztem, bár próbáltam bebeszélni magamnak, hogy "nem Gwen, nem táncoltál tegnap este Harryvel".
Majd abban a pillanatban megszólalt a műsorvezető, és a nézők pedig hangos tapssal üdvözölték. Megkerestem Louis kezét, majd összekulcsoltuk őket. Éreztem, hogy közelebb lépett hozzám, én pedig éreztem, hogy védelmez. Nem néztem hátra Harryre, nem voltam biztos, hogy abban a percben nem figyelnek-e.
- Akkor üdvözöljük a színpadon Gwen Roxot és a One Directiont! - hallottuk meg nevünket, majd mindenki egy mosoly kíséretében lépdelt fel a színpadra és integetett a közönségnek. Úgy gondoltam nem maradhatnak el a jól ismert idióta fejeim, amit a közönségnek szoktam vágni, így meghagytam ezt a szokásom.
- Üljetek csak le, üdvözöllek titeket! - mosolygott a férfi, mi pedig elfoglaltuk helyeinket. Egymás után Harry, Niall, Liam, Zayn, Louis és én. Direkt legmesszebb Harrytől. - Ugye nem gond, hogy a hölgy nevét mondtam előbb, fiúk? Mégis csak az illem, tudjátok. - viccelődött.
A színpad mögé pillantottam, Anette-re, aki észrevette az arckifejezésem és szájával formázott egy "jól vagy?"-ot.
Nem tudtam volna nem feltűnően megrázni a fejem, ezért csak bólintottam egy aprót.
- Hogy vagytok ma? Fáradtan, mi? Láttam a koncertet, egyszerűen fantasztikus volt, minden elismerésem hozzátok srácok! Na, de jól hallom az ünneplés is megvolt?
- Csak egy laza.. ünneplés volt, más szó nincs is rá. - válaszolt a kérdésre mosolyogva Liam.
- Én ennél kicsivel durvábbat hallottam, nem játszottatok kicsiben. - nevetett a férfi, mi meg csak mosolyogtunk.
- Harry, hozzád viszont lenne egy kérdésem. - fordult a göndör felé, bennem pedig megállt az ütő. El sem kezdődött a műsor, máris rátér a lényegre. - Jól hallom tegnap este táncoltál valakivel, nemde? Ki volt az? Részleteket akarunk!
Harry nyelt egyet, majd próbálta leplezni izgatottságát.
Ugye Jack vele is beszélt? Mert, ha nem el tudom képzelni mit olvashat ezentúl mindenki az újságokban. " Harry Styles és Gwen Rox között újra fellobbant a szikra? "
Nem, nem és nem, ilyen nem történhet meg.
- Hát, tudod.. - kezdett bele a fiú.
- Fontos neked az a valaki?
Abban a percben legszívesebben a világomból is kifutottam volna.
- Igen, tudod, régóta barátok vagyunk.
- Csak barátok?
Kérlek Harry, ne mondd el, ne.
- Szoros a kapcsolatunk, de barátok vagyunk.
- És ki az?