88. rész.: A név

- Ti nem vagytok komplettek! - a lány hangja kissé értetlen volt, hangjában hallható volt, hogy nem tudja mit is mondjon pontosan. Kezébe vette a kutyát, s míg lehajolt és pontosan tudtam, hogy barátja a fenekét leste egy másodpercig.
- Imádlak titeket! Nagyon köszönöm a kis drágát! - fordult hirtelen meg, mire Niall tekintetés kissé dölöngélve, bátortalanul mosolygott rá. Talán azt hitte, hogy nem fog neki tetszeni az ajándék?
Adtunk egymásnak egy nagy ölelést, majd direkt a lány arcát figyeltem. Mélyen figyelte a kutyát, szemei csillogtak. Tudom, hogy a nagyfőnökség ki fog nyíratni, de ennyiért már megérte.
- Mi legyen a neved, te cukorfalat? - tartotta a lány a kezében a kutyát.
- Kislány, valami különleges legyen. - mosolygott mellette Niall, mire átölelte a derekát. A lány száján apró mosoly tűnt fel erre az érintésre.
Louis megszorította kezem, majd tekintetét felém vezette. Nem néztem rá, de szemével szinte égetett. Talán a reakciómat figyelte. Leheletét éreztem a bőrömön, miközben egy apró puszit nyomott a vállamra. Az ölében ültem, karjaival átölelt, de mivel sokkal magasabb volt nálam, ezért arcát a vállamon pihentette. Elmosolyodtam. Tudatni akartam vele, hogy érzem azokat a jeleket, amelyeket mutatni akar, ám rejtvényt adok fel számára, nem tudja eldönteni, hogy csak nem érdekel vagy ezzel direkt megnyilvánulásra utalok.
- Mi már gondolkoztunk, bár úgy lenne fair, ha te döntenéd el, Anette. - szólal meg Louis, arcáról még úgy is le tudom olvasni az oldalas mosolyát, ha nem nézek rá. Rájött a rejtvény megfejtésére.
- Mondjuk lehet valami nagyon különleges is. - nézek rá mosolyogva a lányra én is. Arcomról rögtön leolvassa, hogy Louis-val éppen a jól megszokott játékunkat játszunk és próbáljuk befolyásolni a másikat. Anette elvigyorodik, majd lepillant a padlóra és egy kissé megrázza fejét, olyan 'hülyék vagytok' arckifejezéssel.
- Buksi? - szólal meg elgondolkozva Harry.
- Ennél egyszerűbb nevet nem gondolhattál volna egy lány kutyának. Téged meg hívjunk mostantól Göndörkének? - bokszolja meg vállát, mire az említett megsértődött fejjel bámul rá.
- Vagy lehetne Gina! - néz a többiekre mellettem Louis.
- Lehetne magyar neve is. - nevetek a hirtelen kiötlött tervemen, ami éppen csak eszembe jutott.
- De akkor mi nem tudnánk kimondani. Mondtam már, hogy az nehezebb, mint a kínai? - nézett felém Harry.
- Ne mondd, hogy én nem próbáltam segíteni ezen. - válaszoltam, de láttam Anette arcán, hogy egy kissé meglepődött arckifejezést vágva fókuszál egy pontra maga előtt, majd szemeit rám szegezi.
- Nem is tudtad, hogy magyar vagyok, nemde? - nevetek.
- Sosem beszéltünk erről.
- Így van. Talán mert nem jött szóba.
- De akkor tudtunk volna magyarul beszélni! - kezd el mosolyogni, bár még mindig furcsállja.
- Igen, úgy tudnánk dolgokat mondani, hogy a fiúk nem tudnák! - vigyorogtam.
- Amúgy tényleg nem akarok belevágni a beszélgetésbe, de nem megyünk be a nappaliba? Itt állunk az előszobában. - nevet Zayn.
- Már ha egy buszban lévő kis térséget így el lehet osztani. - válaszolok, mire csak felém mosolyog.
Szépen sorrendben elhelyezkedünk a kanapén, újra Louis mellett elterülve foglaltam helyet. Szemeit néhány másodpercre megint rajtam lengette, majd elmosolyodva visszanézett a többiekre. A játék újra elindult volna? Nekem már nem is szólnak!
Lábaimat behelyeztem a fiú ölébe, majd feljebb ültem. Miközben beszélgettünk, közben is éreztem, hogy tekintete lyukat szúr testemen. Szabadon lévő kezét rárakta az enyémre, de elhúztam onnan őket, majd miközben beszéltem, észrevétlenül, de hatásosan kezdtem el ujjaimmal lépkedni kézfején, ami a combomon pihent. Keze minden egyes érintésnél megremegtek, oldalasan elvigyorodott, közben gondolkozott, hogy éppen mit is mondjon a kérdező Zayn-nek. Én csak alsó ajkaimat bekapva fókuszáltam egy pontra a földön, tudtam, hogy uralom a helyzetet az éppen dadogó fiú ellen.
- Louis jól vagy? - kérdezi felnevetve Zayn, mire csak felpillantok rá, ő pedig felhúzza egyik szemöldökét.
- Persze, ja, nincs itthon répa? - kérdezi helyezkedve.
- Nem ez volt a téma, hanem a kutya, Louis. - húzogatja szemöldökét Niall is, miközben Anette-el egymásra néznek.
- Tudom, éppen valami frappáns neven töröm az eszem, de a répa segít igazán a gondolkozásban. - talál ki valamit hirtelen és elmosolyodik, hogy talán nem is volt akkora hülyeség.
- Sophie?  - ugrik fel hirtelen Harold.
Furcsállva egymásra nézünk, majd vissza a fiúra.
- Nekem annyira nem jön be. - szólal meg Zayn, majd hátradől.
- Nem illene hozzá. - simogatja Anette a kutyust.
 - Melanie? - kérdezi Niall a lány felé fordulva.
A lány elmosolyodik, majd egy puszit nyom Niall arcára.
- Tökéletes!
- Tökre illik hozzá! - mosolyodok el.
Nem figyelvén Louis kihasználta az alkalmat, s derekamat átfogta, kezében óvatosan simogatta a bőröm, nem rám figyelve. Felhúzam szemöldököm erre a tettére, majd kihúzva magam hátradőltem, egyik kezemmel  hajamat csavargattam, ajkaimat megharaptam. Tudtam, hogy nyernem kell, akármennyire is elveszek ölelésében.
- Gyerekek, meddig kínozzátok még egymást? - kérdezi most már kikelve magából Anette, mire csak felnevetünk mind a ketten.
- Igen, gyerekek, ha ennyire jól megvagytok, akkor már el is mehettek aludni, holnap koncert, nemdebár? - lép be az ajtón Will, majd elmosolyodik. Mindenki feláll, próbál eljutni a szobájáig, miközben Will észrevesz egy apró, parányi, mikroszkópikus bibit..
- EZ MI?? - kérdezi harsongva, mire megfogom Louis kezét és rohanva befutunk a szobába.
- Gwen! - halljuk az ordítást, bár a férfi hangjában van szigor és nevetés egyaránt. Talán még sem annyira dühös. Vagy csak később kapom meg.
A fiú kihasználja az alkalmat, megragadja a csuklóm, magához húz és ajkaink találkoznak. Mintha minden csók, cselekedet teljesen új lenne, mindent valami különleges érzés tesz egyedivé.
- Még mindig nem tudtalak kiismerni eléggé. -  mondja, miközben szétválunk egy levegővételre.
- Így még izgalmasabb. - csókolom meg újra.