87. rész: Meglepetés!!!

- Elég ebből! Meg lesz ünnepelve és kész! - hallottam Louis hangját a büfé elől. Persze, néhány napja Anette-t bombázzák arról, hogy milyen torta a kedvence, mit szeretne kapni, milyen színű díszítés legyen a szobája ajtaján. Volt néhány szokás a Tomlinson családnál, hogy ha például szülinapos az ember, akkor a többiek kidíszítik az ajtaját mindenféle csecsebecsékkel, szalagokkal.
Próbáltunk meggyőzően nevetni akkor, amikor a többiek is, mintha mi is részei lettünk volna a beszélgetésnek. Nem voltunk azok. A kínos nevetés nem volt egy pazar ötlet, Harold nem értette a bejövetel súlyát.
- Hát ti hol voltatok? - kérdezte Harry, mire én csak szúrós szemmel tekintettem rá, de ő elvigyorodott. Tudta, hogy megint valami hülyeséget csináltam. Hova rakjak én addig egy kutyát, míg nem vigyáz rá valaki. Úgy érzem, hogy Paul és Will le fog nyakazni.
- Kajaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! - váltott témát Niall, majd lehuppant a szőke szépség mellé, s puszit nyomott arcára. Figyelmét rögtön újra a kajára szentelte és hagyta, hogy a lány beletúrjon a hajába, miközben bambul, de egyben társalog a többiekkel.
Én is helyet foglaltam Louis mellett, aki hatalmas szemeit rám emelte, majd megfogta a kezem. Olyan melegség öntött el, mint mindig, amikor megérint. Kényelmetlenül érezve magam, a lábaimat a fiú ölébe vetettem, majd beleharaptam egyet burgerjébe, mire egy halk kuncogás hagyta el száját. Nem bírtam volna ki azt az érzést, amikor tudja, hogy csak az érintésébe is belehalok. Mert tudta. Minden alkalommal. És engem megőrjített.

*

- .. De a nevét még nem döntöttem el. - mosolyogtam, miközben kezemben tartottam a kis blöki játékát, amit semmi esetre sem akart elengedni. Éppen befejeztem a 'kutyabeszerzős' sztorim mesélését, s a fiú mellettem feküdve a földön hallgatta.
- Anette is eldöntheti. - simogatja meg a kis picurt. Kint halk eső csepergését lehetett hallani.
- Nem úgy volt, hogy Amerikában jó idő lesz? - álltam föl, majd lábujjhegyre állva nézelődtem ki az ablakon.  Meseszép volt. Két kéz került a derekamra, majd nevetve felemelt a nyakába. - Wooooooow. Tuti beverem a fejem. - sikkantottam föl, mire ő is  hangosabban nevetett.
- Vagy csak simán leesel.
- Akár.
Kinyitotta az ajtót, majd úgy kezdett el velem futni, miközben én minden percben megpróbáltam teljesen lehajolni, éreztem, hogy élvezi ezt.
- Mit csináltok már megint? - kérdezi Will a 'konyhában' ülve. Nem nevezném konyhának, ahhoz túl kicsi, de minden meg van benne, mint ami egy minikonyhában meg kell legyen.
- Mi? Semmit. Ööö, tudod. Ez egy.. Najó. Nem láttál semmit. - kalimpáltam a nagy férfi arca előtt, majd a fiú megfordult és visszarohant a szobába. A többiek közben az ajtóból nézve nevettek.
Nagy csapódással estünk az ágyba. Szemei csillogtak, könnyen tudtam, hiszen pont előttem volt arca. Elvigyorodtam ajkaimat övéire helyeztem. Tudom, hogy tudta azt, hogy újra az övé voltam. Nem tudnék mit tenni. Újra megszakítottam a pillanatot és fejbe ütöttem egy párnával. Értelmetlen fejjel, de egyben huncutul, oldalasan mosolygó szájjal nézett rám.
Hirtelen szóra nyitotta száját, én puszit nyomtam rá, felálltam, majd lestem reakcióját. Elkezdett énekelni egy egészen fülbemászó dalt ( katt a szövegre ), majd felállt, s táncolva énekelte tovább.
- Még mindig nem bírok betelni Veled. - mondta oldalas mosollyal.

*

- ANETTE! - futottam be a gerlepár szobájába, majd rájuk ugrottam, s ugyanabban a helyzetben maradva folytattam: - Nem hiszed el kivel beszéltem az előbb telefonon!
- Kivel? - nyöszörögte fáradtan, kissé hunyorogva, miközben próbált nem bealudni.
- Az unokatesómmal! Már nem is emlékszem mikor láttam utoljára! Ma ide jön! - ugráltam. Volt egy tervem, mondani sem kell.
- Tényleg? De jó! - örült meg, de túl fáradt volt felkelni.
- Kelni Niall, mert mindjárt elfogy a kaja és a bemenetel csak barátnővel érvényes. - mondtam a fiúnak, mire felpattant, felkapta a lányt és kirohant a konyhába. A nagy lendülettel én leestem az ágyról, mire csak kintről jövő halk nevetést hallottam.
- Mi csináltál megint, Gwen? - mosolygott Hazza, kócosan az ajtóban állva.

*

- Tényleg ki kell öltözni azért, mert jön az unokatesód? - kérdezte még mindig fáradtan Anette, mikor barátjával megjelentek a folyosón.
- Igen, azt mondta valamilyen különleges helyre visz. - mosolyogtam Louis ölében.
*DingDong*
- Ő lesz az? - kérdezte a lány, majd oda sietett az ajtóhoz. Nagyon kifinomult és szép ruhában volt, meseszépen nézett ki. Arany színű haja simán omlott a vállára. Láttam arcán a kíváncsiságot, de muszáj volt mosolyognom, amikor megláttam meglepődött arcát.
Ahogy kinyitotta az ajtót, meglátta a kis dobozkát, melyre egy tábla lett akasztva és azon az állt: ' Mi legyen a nevem, kedves szülinapos? '