2012. szeptember 19., szerda

39. rész: Leírhatatlanul boldog!

- Nos, kedves Gwen... - húzogatta szemöldökét Zayn, miközben féloldalasan vigyorgott. Rosszat sejtettem.
- Kezdek tényleg félni, Malik. - néztem rá bociszemekkel, de nem hatotta meg.
- Jól teszed. - kacsintott, majd újra Louis-ra nézett majd rám.

- Gyerünk már! - szóltam rá idegesen, félig nevetve.
- Igen? Akkor csókold meg Louis-t. - nézett rám úgy, mintha más nem jutott volna eszébe.
- Miért? - döbbentem le.
- Ezt hozta a gép. - vont vállat.
Ez gyerekes. Nem csókolhatom meg az exem. Még ha akarom se..
Árva tekintettel néztem Harryre, aki csak nevetve bólintott. Szemöldökömet összeráncoltam, majd elkezdtem:
- Nem is érdekelne?
- Nem. - nevetett. - Ez csak egy játék. Mégis mi lenne belőle? - nevetett újra. Igaza lehet.
Ránéztem Louis-ra, kinek szemeiből sugárzott a remény.
- Itt öregszünk meg. - szólt kajánul mosolyogva Niall. Kinyújtottam felé a nyelvem, majd újra fürkészni kezdtem Louis arcát.
- Ilyen nehéz? Ez egy játék! - nevetett Zayn. Sóhajtottam egyet, előrehajoltam, Loui is és.... Tudjátok.
Miután elhagytuk ezt az elég kellemetlen helyzetet, mindenki dőlt a röhögéstől, mire morcosan pörgettem.
- Ennyire rossz volt? - húzogatta szemöldökét Zayn, majd megfogta a vállam.
- Ki mondta, hogy rossz volt? - színészkedtem, majd oldalasan mosolyogva felhúztam orrom.
Harry arckifejezése sem volt rosszalló, örültem ennek. Sőt, jobban nevetett, mint a többiek.

Még egy ideig játszottunk, majd csak heverésztünk, hülyültünk. Louis és Hazza szerelmi előadást tartottak. Vázolom:
- Édes BooBear! Annyira szeretlek! - kezdte Harry.
- Egyetlen Hazzám! Nincs nálad jobb! - folytatta Louis, miközben a kanapé két szélén ültek, közöttük mi mindannyian, röhögve.
- Most megcsaltok? Mind a ketten? - vetem bele magam én is.
- Ketten? Sokat akar valaki! - nevet Hazza.
- Chh. A mai akciótoktól már mondhatjuk. Hülyék! - röhögök, mint valami retardált fóka. Persze, mindenki, szóval már nem ciki.

A napom hihetetlenül telt. A One Direction az én családom. Az életem! Nem tudom hogyan lennék képes nélkülük élni.
- Szeretlek titeket! - mondom tévénézés közben.
- Ne hazudj! - kacsintgat Zayn.
- Komolyan! - nevetek.
- Honnan jött ez? - mosolygott mellettem Harry.
- Csak eszembe jutott mi lenne, ha nem lennétek itt. Megmondom: Unalom. - vigyorogtam rájuk vissza.
- Tudom, hogy nélkülem nem bírnád, de a többiek is elviselhetők! - ölelt meg Loui. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy mindent megteszek, hogy a dolgok így maradjanak. Itt van nekem a fiúm: Harry, a legjobb barátom: Louis, a mindig felvidító, segítőkész: Zayn, az akiben mindig bízhatok: Niall és az igaz támaszom: Liam. Imádom Őket! Leírhatatlanul boldog vagyok!! YEEAH!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése