A gép csöndben, egyenletesen szállt, miközben mi óriási szemekkel meredtünk a távolba. Mikor a bemondó szólt, hogy nemsokára leszállunk, hihetetlenül éreztem magam. Szívem zakatolt, egyre jobban szorítottam a mellettem ülő Harry kezét. Ő erre csak mosolygott és a vállamra hajolt.
A gép leszállása után én ugrottam föl a leggyorsabban, s szinte lefutottam a gépről. Mikor kiértem, olyan hihetetlen érzés fogott el, mintha újjászületnék.
- Minden oké? - fogta meg a kezem mosolyogva Harry. Fejét a vállamra rakta, majd hátulról átölelt. Simogattam kezeit, majd válaszoltam:
- Nem lehetne jobb. - nevettem fel. Mikor beértek a fiúk is, mentünk utánuk. Louis mosolyával találkoztam, majd egy ugyanolyan ragyogó mosollyal viszonoztam én is.
Hazamentünk, majd együtt, mindannyian, ráugrottunk a kanapéra.
A sok nevetés közben, bekapcsoltuk a TV-t és élveztük az angol műsorokat.
- Jó, mi? - röhögtem az élvezős fejükön.
- VÉGRE! - üvöltött Zayn.
- Ennyire nem volt rossz, ne színészkedj! - nevettem újra.
- Nem értettem belőle semmit. Ülök, de érted! Semmi! Elképzelhettem, hogy mi a szövege, de abban mi a jó? - nevettünk rajta. - Várom, hogy hátha mondd valamit angolul, de nem volt semmi. - mutogatott kezeivel.
- Mit néztetek egész nap, basszus? Bele ne halljatok! Élvezhettétek a természet szépségeit. - húztam föl szemöldökömet.
- A házon belül. - röhögött Liam.
- Egész nap CNN-t néztünk. - mosolygott Louis.
- Ne hazudj, te nem tévéztél, te velem voltál kint egész nap. - mutogattam felé, mire kivillantotta féloldalas mosolyát.
- Akkor csak este. - nyújtotta rám nyelvét, mire elindultam a konyha felé.
- Hova megy? - ráncolta össze szemöldökét a Répafiú. Igen.. Répák.. Szegény répák..
- Haver, én futnék utána.- szólt Niall a padlóról. Igen, neki ott volt a legkényelmesebb.
- A konyhába megy. - próbálta megértetni Louist Liam.
- Vagyis? - értetlenkedett.
- Konyha. - nyomatékosított Liam.
Egy perc hatásszünet.
- A RÉPÁIM! NE! GWEN! - futott be a konyhába utánam. Én csak álltam, és kezeimben tartottam a kedvenc répáit.
- GYILKOS! - nézett rám.
- Vagy üvegezünk vagy ezek a répák meghalnak. Értette, kedves Louis? - kérdeztem féloldalas mosollyal.
- GYEREKEK! ÜVEGEZÜNK! - ordította.
Féloldalas mosolyát bámulva mindenről elfeledkeztem, nem vettem észre, hogy közeledik. Mikor már csak néhány centire volt tőlem, feleszméltem és rávigyorogtam. A répákat megfogta, majd csillogó szemivel nézett rám. Megbabonázott. Miközben én bámultam őt, ő kikapta kezemből a répákat, egy puszit nyomott a homlokomra, rám kacsintott, majd elindult a nappaliba egy hatalmas mosollyal az arcán.
- ROSSZ HÚZÁS TOMLINSOM! NAGYON ROSSZ! - ordibáltam durcásan, majd kivittem a rágcsálnivalókat és az italokat.
Még mindig vigyorgott, de most már méregetett is. Rányújtottam nyelvemet, majd leültem a többiek közé.
- Kezdesz, Törpe? - nézett rám Zayn.
- Újabb becenév? Miért?
- Kicsi vagy, nem tehetek róla. - vigyorgott ő is. Ez valami vírus. De mondjuk igaza van.
- Kezdek. - pörgettem. Az üveg Zayn-re mutatott és nálam volt a vége. - Édes bosszú.
- Basszus. - csapott a földre.
- Jólvan.. Kifestelek. - futottam fel az emeletre, majd vissza is tértem.
- Mi? Nem-nem. - ellenkezett.
- Csak rúzs. - rebegtettem szempilláimat.
- Na jó! - ment bele.
Erre az egész arcát elkezdtem rúzzsal összekenni. Mindenki dőlt a nevetéstől, mire Zayn elrohant.
- MEGBÁNOD MÉG! - ordította.
- Félek Malik!
Már fél órája vártunk mire Zayn kivonszolta magát a fürdőből tiszta arccal és újra belőtt hajjal.
- Épp ideje volt. - ültem föl.
Pörgetett, majd a vége Louishoz ért. Kezdtem félni.
Zayn először rám nézett majd Loui-ra. Összeráncolt szemöldökkel figyeltem.
- Harry? - kérdezte Zayn Harry-t, mintha összebeszéltek volna, Harry válaszolt:
- Bármit. - nevetett féloldalasan. Arcom ledermedt.
- Na mi az, Törpe? Lefagytál. - mosolygott rám Zayn. Értetlen fejemhez vágtam egy mosolyt. Így emberibb.
- Szóóval Louis...- kezdett bele újra..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése