76. rész: Csapó és tessék!

- Fantasztikus! - mondta beleéléssel a lány, mire a fiúk elégedetten mosolyogtak.  Örültem, hogy tetszik nekik, ez is egy plusz volt, ami életet vitt belém. Elkezdődött.

*

Az emberek körülvettek, a sminkes épp a dolgát végezte, a hajamat állítgatták és letoltak, amiért befestettem, mert hogy túl vadóc, valakinek meg pont az tetszett, a ruhámat percenként húzogatták, váltogatták, s én már tiszta ideg voltam. Az ég felé emeltem kezem, majd Anette felé integettem mentsvárként, mire csak elmosolyodott, de igaza volt, nem tehetett semmit.
Volt egy jelenet, amikor a felvételt összevágták. A dolgom volt állni egy híd tetején, miközben minden felvételnél más póló van rajtam, így teszi egyedivé a jelenetet. Körülbelül 34 féle pólóban turbékoltam, volt menő Beatles-ös, volt nagy mackófelső, de amikor meguntam az öltözködést, akkor a fehérnemű felsőmben álltam kamera elé, azzal a szóval, hogy: ' tökmindegy, mert olyan sok kép lesz, úgysem látszik. '. Ez a szakembereket nem izgatta, sem engem, de a fiúk rajtam legeltették a szemüket, mikor egy könnyed mozdulattal vágtam nekik néhány sapkát.
Volt mikor mindenféle felsőt vettem egymásra, de voltak laza ingek is. A klipp mutatósra sikeredett, hihetetlenül gyorsan és ütősen tudtunk együtt dolgozni, meg is lepődtem. Még magamon is.
- Akkor ez így jó lesz, szerintetek? - kérdezem a srácoktól, hogy ők is kicsit benne legyenek a dolgokban, értsék miről hadoválok.
- Szerintem igen. - mondja őszintén az ír srác, mire csak küldök felé egy nagy vigyort.
A többi ifjú pedig még mindig rajtam lengette pillantását, mire csak felkészültem az újabb felvételre.
- Gwen Rox, Believe Again, csapó 32, ééés tessék! - szólt hangosan egy rekedt férfihang, mire megindultam és folytattam a munkát. Azt csinálhattam amit szeretek, a legfontosabbat. Megmutathattam a világnak, hogy ki is az a Gwen Rox.

 ***

- Most megyek és meghalok - szólok fáradtan és futásból a kanapéra ugrok, s valaki követ.
Anette nevetése hallatszik az előszobából, ahogy rám néz én meg csak kiterülve fekszem.
- Elmehetnénk bulizni, mit szóltok? - kérdezi Zayn, majd felkapom a fejem.
- Tökéletes ötlet! - mintha az előbb a halálomról beszéltem volna, nem? Ennyi volt az álmosságnak.
- Többiek? - kérdezi a fitt és üde Zayn, pedig az ember azt gondolná, hogy egy ilyen embert az ülés is kifáraszt, de ő igazán tökös. Vagy nem.