81. rész: Pakolás Gwen módra

- Harold, ne legyél már ilyen béna! - lököm odébb csípőmmel a kócos fiút, mire szinte átesik a többi táskáján.
- De nekem sok a cuccom, sok dolog kell. - mondja morcosan.
- Persze, Harold őfelsége rögtön 236 bőrönddel akar utazni! - nevetek rá, majd kifutok az ajtón.
- Gwen, te megvagy? - kérdezi a velem szembejövő Liam, mire csak hevesen bólogatok.
- Persze Apu, persze. - futok tovább, mire Liam gyanakvóan leáll.
- Gyanús vagy nekem. - szűkíti össze szemeit, majd elneveti magát velem együtt.
- Lehet. - mondom eljátszva a szomorút, de átlát rajtam.
- Gwen, mutasd a bőröndjeidet! - kezd nevetve felém sétálni, mire futni kezdek a folyosón. Gyorsan, s hangosan nevetve futok hallok valami olyan hangot is, hogy "Ki öli már megint azt a szegény lányt?". Ha jól hallottam akkor az Ír lehetett. Futásom közben két kéz ragadta meg a csípőm és én sikítozva borultam arra amerre húztak és beestem egy ajtón. Mint kiderült az egyik közös gardrób volt, s a Répafiú próbált meg bántani, de én csak sikítoztam és azt ordibáltam, hogy segítsenek. Amikor meghallottuk, hogy a fiúk tényleg segíteni jöttek, akkor csöndben lettünk, de majdnem elnevettük magunkat.
- Szerinted benyissak? - hallottam félénken Harry hangját.
- Megölik a lányt! - nevet föl Zayn.
- De mi lesz, ha bent már éppen akcióznak? Én nem akarok rájuk nyitni! - mondja tök komolyan, mire az egész kóceráj nevetni kezd.

*
http://www.youtube.com/watch?v=-J7J_IWUhls&list=FLOvvTaTyXHEHp2sCyXMDl_Q&feature=mh_lolz

- VÉGREE! - üvöltök fel, rádőlve a saját bőröndjeimre.
- Kész van! - szól fel Louis, de feje továbbra is a párnába fúrva volt.
Csak felültem, s oldalasan mosolyogva néztem Őt, amint felkel és tovább elpakol még néhány dolgot. Ahogy megfeszülnek arcvonásai, mikor betol néhány ruhatömböt az ágy alá, mikor kinyújtózik, s lábujjhegyen emeli le a megfelelő képet, majd leporolva visszarakja. Ahogyan egyenes haja mégis kuszán nyújtózik az ég felé, s ahogyan szája mozog, miközben mindent kimond, mit gondol.
- Lejössz velem enni? - kérdezi, s ezt már meg is hallom.
- Igen, kezdek éhes lenni. Helyesbítek, már nagyon éhes vagyok, fussunk inkább. - mondom felállva, majd nekidobok egy párnát, s elkezdek futni, miközben nevetve Ő is utánam rohan. Csak futunk le a lépcsőn, majd megbotlok az egyik lépcsőfokon, s ahogy kell el is esek, s nekiesek valamelyik fiúnak, majd röhögve fekszem a földön.
- Gwen, élsz még? - kérdezik a körém gyűlt hülyék. Na jó. Nem mind. ( Amúgy de, de An-t legalább imádom )