- Basszus! Elfelejtettem! - csapott a fejére a lány, miközben ültünk Louis ágyán.
- Mi az? Hahó An, itt vagy még? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
- Niall. El. Akar. Vinni. Valahova. És. Én. Elfelejtettem! - tagolta a szavakat, majd nekem is leesett, hogy van kb. 5 perce. Vagy tíz.
- Ne aggódj. 10 perc elég? - kacsintottam, s odarobogtam az ajtóhoz.
- Elég lenne..
- Akkor hajrá, addig lefoglalom azt az Írt. - csuktam be az ajtót, majd lerobogtam a lépcsőn, kétszer majdnem elesve.
- Niall! Niall! Niall! Niall! - mondom el még vagy hússzor, majd véletlenül nekimegyek az ír szőkeségnek, s csak kinevet.
- Tessék. - mosolyog rám.
- Segítened kell a macsóságoddal, meg ilyenekkel, ez férfimunka. - húzom magam után, a ház legvégső felébe.
- Miről van szó? - ekkor megállítottam. - Ez Louis szobája.
- Bezony és mivel én félig itt lakok, ezért én nem lakhatok rossz körülmények között.
- Vagyis?
- Szerinted ki alszik belül? Persze, hogy a gonosz csíkospólós belülre küldd, én is fel vagyok háborodva, de nem aludhatok úgy, ha van ott egy pók. És ott nem EGY pók van! Egyenesen három! Én ezt nem bírom, kérem macsósága őméltóságát, hogy ölje meg őket! Szerintem így hárman összeesküvés elméletet rendeznek ellenem.
Csak néz rám hosszú ideig ilyen unott képpel, majd egy hatalmasat felnevet, szinte a földön fetreng.
*
- Tessék, megöltem! - jön oda a fiú fáradtan.
- Én még látok egyet. Ne már Niall, azt akarod, hogy megöljenek éjszaka? - háborodok fel.
A fiú visszamegy, majd keresgél tovább. Egy pók volt ott. De, An barátnőmért mindent megteszek.
*
- Indulhatunk? - kérdezi a fiú az ajtóban várakozva, miközben én mögöttük dőlök a falnak.
- Persze. - mondta a lány, majd kedvesen hátrafordult felém. Rákacsintottam, majd elengedtem Őket.
- Louis, gyere le hozzám! - üvöltök a lépcsőn, majd bemegyek a konyhába, s iszok valamit.
- Itt vagyok! - ugrik be a konyhába.
- Csinálnunk kéne valamit. - ajánlom föl, miközben odamegyek hozzá, és a félig üres bögréjéből kiiszom a maradék kakaót. Kakaót iszik a gyerek.
- Mozizni? - kérdezi nevetve.
- Hol marad a romantika, ebből a szürke gödörből? Gyerünk, megígérem, hogy csinálok vacsit, csak romantikázzunk már egy kicsit.
- Kaját csinálsz?
- Nem azt mondtam, hogy nyálasan romantikázzunk. - mosolygok, majd megcsókol. Csókja gyengédebb, mint szokott, mintha lepkéket tartana és félne, hogy össze ne törjenek.
- Jól haladsz a romantikus éned felé. - vigyorgok rá, mikor ajkaink szétválnak.
- Nem hagyom rád a főzést! Én főzök! Asszonyom, kérem menjen és csípje ki magát! - rám kacsint, majd óvatosan kitessékel a konyhából.
Felfutok a szobánkba, majd gondosan méregetem ruháimat, s keresgélek.
- Te meg mit csinálsz? - kérdezi tőlem érdeklődve Zayn, mikor bedugja fejét a kis résre nyitott ajtón.
- A Répaimádó tökéletes vacsorát csinál és valami nyálas romantikus estét tartunk. - mosolygok felé, mire bejön.
Kutat egy ideig, majd kihúzza a megfelelő darabokat a kupacból.
- Ez jó lesz Neked. - mosolyog a fiú, majd leül az ágyra. - Nyomás, próbáld föl! - egy ideig nem értem mit mondd, hisz én szokásomhoz igazodva itt szoktam öltözni, de aztán bevonultam a fürdőbe és felvettem a kiszemelt ruhákat. A ruha egy kissé hosszú, fekete, kissé csipkés anyagból állt (kissé avangard, vagy milyen), hozzá pedig egy fekete, ezüstös csillogású cipő. Bár tudnám, hogy honnan szerez ilyeneket, nem is tudtam, hogy van ilyen a ruháim között.
- Tetszik? - lépek ki az ajtón, majd a fiú csodálkozó arckifejezésébe botlok.
- Wow. Király. - vigyorog boldogan, majd leinvitál. Lesétálok, s keresem a célszemélyem, de sehol senki. Mintha kihalt volna a ház.
- Louis? - kérdezem halkan, mikor a kertre nyíló ajtóra meredek. Óvatosan kisétálok, mikor megcsap a friss szellő, s meglátom a kivilágított asztalt. Egy cetlin állt, hogy üljek le, így hét meg is teszem. Ülök, várok, de semmi. Hirtelen a telefonom kezd remegni. ( Nem kéne nyálas vacsorákra elhoznom )
Megnyitottam, majd ez állt benne:
" Gyönyörű vagy, mint mindig! " - ismeretlen számról. Ez meg mit jelentsen?
Ekkor fogta be valaki a szemem, s óvatosan csókot lehelt ajkaimra. Bármelyik közül is megismerem illatát, s ajkait. Mosolyra húztam számat, s hirtelen elengedett. Leült velem szembe, s csak néztük egymást. Csak meredtünk egymás szemébe, fürkésztük egymás gondolatait.
*
A föld hideg, a fű kissé vizes, de mellette ülni a világ legjobb dolga.
- Ugye veszel nekem egy kiskutyát a turné után? Szerintem a kutyusok nagyon aranyosak. Nekem is van. Vagy most már volt? Ki tudja. - nézek üvegesen magam elé.
- Honnan jött ötleted a kiskutyákról? - kérdezi kedvességgel a hangjában, arcomat fürkészve.
- Van jobb ötleted, miről is beszélgessünk? - mosolyodok el, de nem nézek rá.
- Van.
- Ugye fogsz velem táncolni az esküvőnk éjszakáján? - kérdezi szemeimet fürkészve, míg én lefagyott arccal meredek magam elé. - Nehogy elborzasszalak. Nem a közeljövőben. Amikor akarsz. - szavai könnyeket csaltak a szemembe.
- Igen. Fogok. - mosolygok rá, s újra megcsókolom. Érzékien csókol vissza. Nagyon szeretem. Nincs rá szó. Megtaláltam Őt. Meg és soha nem engedem el. Az esküvőre várok, nagyon sokat várok, sosem akartam magam korán elkötelezni. Majd talán 80 évesen, amikor a szabadság a házassággal együtt is lehetséges. Hiszen így, fiatalon, a szabadság nem kézen fogott a házassággal.
Egyet tudok. Sosem fogom Őt elengedni.
Csak néz rám hosszú ideig ilyen unott képpel, majd egy hatalmasat felnevet, szinte a földön fetreng.
*
- Tessék, megöltem! - jön oda a fiú fáradtan.
- Én még látok egyet. Ne már Niall, azt akarod, hogy megöljenek éjszaka? - háborodok fel.
A fiú visszamegy, majd keresgél tovább. Egy pók volt ott. De, An barátnőmért mindent megteszek.
*
- Indulhatunk? - kérdezi a fiú az ajtóban várakozva, miközben én mögöttük dőlök a falnak.
- Persze. - mondta a lány, majd kedvesen hátrafordult felém. Rákacsintottam, majd elengedtem Őket.
- Louis, gyere le hozzám! - üvöltök a lépcsőn, majd bemegyek a konyhába, s iszok valamit.
- Itt vagyok! - ugrik be a konyhába.
- Csinálnunk kéne valamit. - ajánlom föl, miközben odamegyek hozzá, és a félig üres bögréjéből kiiszom a maradék kakaót. Kakaót iszik a gyerek.
- Mozizni? - kérdezi nevetve.
- Hol marad a romantika, ebből a szürke gödörből? Gyerünk, megígérem, hogy csinálok vacsit, csak romantikázzunk már egy kicsit.
- Kaját csinálsz?
- Nem azt mondtam, hogy nyálasan romantikázzunk. - mosolygok, majd megcsókol. Csókja gyengédebb, mint szokott, mintha lepkéket tartana és félne, hogy össze ne törjenek.
- Jól haladsz a romantikus éned felé. - vigyorgok rá, mikor ajkaink szétválnak.
- Nem hagyom rád a főzést! Én főzök! Asszonyom, kérem menjen és csípje ki magát! - rám kacsint, majd óvatosan kitessékel a konyhából.
Felfutok a szobánkba, majd gondosan méregetem ruháimat, s keresgélek.
- Te meg mit csinálsz? - kérdezi tőlem érdeklődve Zayn, mikor bedugja fejét a kis résre nyitott ajtón.
- A Répaimádó tökéletes vacsorát csinál és valami nyálas romantikus estét tartunk. - mosolygok felé, mire bejön.
Kutat egy ideig, majd kihúzza a megfelelő darabokat a kupacból.
- Ez jó lesz Neked. - mosolyog a fiú, majd leül az ágyra. - Nyomás, próbáld föl! - egy ideig nem értem mit mondd, hisz én szokásomhoz igazodva itt szoktam öltözni, de aztán bevonultam a fürdőbe és felvettem a kiszemelt ruhákat. A ruha egy kissé hosszú, fekete, kissé csipkés anyagból állt (kissé avangard, vagy milyen), hozzá pedig egy fekete, ezüstös csillogású cipő. Bár tudnám, hogy honnan szerez ilyeneket, nem is tudtam, hogy van ilyen a ruháim között.
- Tetszik? - lépek ki az ajtón, majd a fiú csodálkozó arckifejezésébe botlok.
- Wow. Király. - vigyorog boldogan, majd leinvitál. Lesétálok, s keresem a célszemélyem, de sehol senki. Mintha kihalt volna a ház.
- Louis? - kérdezem halkan, mikor a kertre nyíló ajtóra meredek. Óvatosan kisétálok, mikor megcsap a friss szellő, s meglátom a kivilágított asztalt. Egy cetlin állt, hogy üljek le, így hét meg is teszem. Ülök, várok, de semmi. Hirtelen a telefonom kezd remegni. ( Nem kéne nyálas vacsorákra elhoznom )
Megnyitottam, majd ez állt benne:
" Gyönyörű vagy, mint mindig! " - ismeretlen számról. Ez meg mit jelentsen?
Ekkor fogta be valaki a szemem, s óvatosan csókot lehelt ajkaimra. Bármelyik közül is megismerem illatát, s ajkait. Mosolyra húztam számat, s hirtelen elengedett. Leült velem szembe, s csak néztük egymást. Csak meredtünk egymás szemébe, fürkésztük egymás gondolatait.
*
A föld hideg, a fű kissé vizes, de mellette ülni a világ legjobb dolga.
- Ugye veszel nekem egy kiskutyát a turné után? Szerintem a kutyusok nagyon aranyosak. Nekem is van. Vagy most már volt? Ki tudja. - nézek üvegesen magam elé.
- Honnan jött ötleted a kiskutyákról? - kérdezi kedvességgel a hangjában, arcomat fürkészve.
- Van jobb ötleted, miről is beszélgessünk? - mosolyodok el, de nem nézek rá.
- Van.
- Ugye fogsz velem táncolni az esküvőnk éjszakáján? - kérdezi szemeimet fürkészve, míg én lefagyott arccal meredek magam elé. - Nehogy elborzasszalak. Nem a közeljövőben. Amikor akarsz. - szavai könnyeket csaltak a szemembe.
- Igen. Fogok. - mosolygok rá, s újra megcsókolom. Érzékien csókol vissza. Nagyon szeretem. Nincs rá szó. Megtaláltam Őt. Meg és soha nem engedem el. Az esküvőre várok, nagyon sokat várok, sosem akartam magam korán elkötelezni. Majd talán 80 évesen, amikor a szabadság a házassággal együtt is lehetséges. Hiszen így, fiatalon, a szabadság nem kézen fogott a házassággal.
Egyet tudok. Sosem fogom Őt elengedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése