77. rész: Másnapos reggel

A lányt elküldtem öltözni, míg én is elkészültem. Biztosra akartam menni, bár nem a legdögösebbet vettem föl. (az az aranyszegecses melltartós ruhám)

Felkapkodtam magamra amit kellett, majd leszambáztam a lépcsőn és Anette után ordibáltam. Végre ki akartam ruccanni, kicsit csak lazulni. ( Meg persze egy kicsikét inni is )
- Megyek már! - hallatszott az emeletről. Végül a fiúk is leszállingóztak az előszobába, majd figyelmesen végigmértek.
- Ma már egyszer kiakasztottál, kedves Gwen a kevés ruhaviseleted miatt, ne tedd  még egyszer! - mosolyog rám oldalasan Harry, majd kinyújtom rá a nyelvem.
- Indulhatunk. - lép elő a gyönyörű lány is, s együtt ülünk be a kocsikba.

 *

- BULIZZUNK! - ordított fel Louis, ahogy beértünk a szórakozóhelyre, én pedig követtem őt, s nyomtuk ahogy tudtunk. Táncoltunk és táncoltunk, nem kellett bemelegíteni, a hangulat magától volt várható.
Ez így ment egy ideig, míg nem jött több ital a kelleténél. Miért türtőztessem magam?
A dolgok ekkor váltak homályossá számomra, nem tudnám megmondani miért, de rossz érzéseim voltak másnap reggel, mikor kikeltem az ágyból.

*

- Te itt, mikor, hol, miért, minek? - lepődök meg, mikor a kisfiús arcú gyerek a nappalinkban flangál, kávéval a kezében.
- Neked is jó reggelt. - kuncog fel.
- Abból nekem is adj. - veszem ki kezéből a kávét, majd belekortyolok. Türelmesen tűri szemtelenségemet, majd fejemre üt egy halványat az újsággal. - Héé!
- Jó reggelt Gwen! - köszönt Anette fitten, mikor kitér a konyhából.
- Neked most másnaposan kéne fetrengened a kanapén, vagy az ágyadon, vagy hol a suttyba, de nem lehetsz ilyen fitt! - nézek rá mosolyogva.
- Én nem vagyok alkoholista. - neveti el a végét.
- Én is szeretlek! - engedem vissza a kávét Josh (bezonyám - a szerk. ) kezei közé, majd egy ugrással nekivetődök a lánynak, s leborulunk a kanapéra.
- És ti hogy-hogy itt? - kérdezem a fiút, majd An-re mutat, gondolom ő jobban mesél. Mesélő mamika. Vagy Mesemondó Anette. Valamelyik.
- A fiúk is jól lerészegedtek az éjszaka, és valahogy eljutottak hozzánk, csöngettek, majd felküldtem őket aludni.
- A kis pimaszok. - szólalok meg, majd nevetni kezdenek.
- De te sem voltál semmi. - mosolyog pimaszul a srác.
- Ne tedd tönkre a reggelem, majd még egyszer berúgok és akkor. - mosolygok rá.
- Akkor majd legközelebb. - kacsintgat és összeszűkült szemekkel (félig röhögve ) nézem az arcát.
Ekkor Louis ténfereg le a lépcsőn, s idegesen néz Josh felé, majd lehuppan mellém (Ant kicsit arrébb rakva) s erősen megcsókolva köszönt.
- Neked is jó reggelt! - vigyorgok elé, majd meglátom Josh vörös fejét. Ezt meg mi lelte? Na ne. NA NE! Ugye nem?
- Mindjárt visszajövök! - áll föl a fiú, majd én is követem a konyhába, s végül a lány is jön, kivéve Lou.
- Kérlek, mondd, hogy nem volt semmi tegnap este! - mondom neki, mire csak pimaszul elmosolyodik.
- Josh!
- Jól van! - nevet föl.
- Mi volt? - kérdezem idegesen a fiútól, a lány pedig mellettem állva vágott olyan fejet, mint én.

Josh Morgan