Azon a reggelen úgy ébredtem, mintha sosem aludtam volna. Nyamvadtul. Két elnehezedett szemhéjamat óvatosan nyitottam ki, majd megpillantottam egy mosolygó énekest. Na szép!
- Korán van! - nyögtem ki, majd belenyomtam a fejem a párnámba.
- Kelni kell! Nem aludhatsz egész nap! - mondta mély, de mégis kedves hangján. Hangszíne lágyabb volt, mint reggelente szokott. Talán már dél van.
- Jól van, Te akartad. - hagyott ott nemes egyszerűséggel, aminek nagyon örültem. Lábdobogás, majd elrugaszkodás és "BUMM". Hivatalos leszállópálya lettem. Nagyon jó!
- Louis! NEE! - ordítottam már a csapdában. Nevetésben törtünk ki, majd én lelöktem magamról és betakaróztam. Újra rám ugrott, de erre már immunis voltam. Csak nevettem tovább, csukott szemmel, olyan fáradt és álmos voltam. Csak aludni akartam! Azt sem lehet?
- Na gyere. - emelt föl takarómmal együtt, majd levitt a nappaliba. Mindannyian ott voltak, mosolyogva figyelték, amint Loui ledob a kanapéra. Egy nyögéssel válaszoltam. Mind felnevettek.
- Miért nem aludhatok? - nyöszörögtem tovább.
- Ma megyünk haza. Beugrott?
- Tényleg! - ültem fel.
- Nyugi, csak délután. - huppant le mellém Loui. Loui volt a legjobb fiúbarátom, szerencsére Harryt nem zavarta, hiszen neki is Loui a legjobb haverja. Ez így megnyugtató volt.
Louis hozzám bújt, majd nyavalyogni kezdett.
- Mi az? - bújtam el.
- Nincs itthon répa. - nézett rám, már-már sírva. Ezek a pillanatok így visszagondolva hihetetlenül hiányoznak és szenzációsak voltak.
- Majd szerzek. - egyszerűsítettem le, majd újra elbújtam és elaludtam. Szeretek aludni, rendben? :D
- Ébresztő! - keltegetett a Répafiú, majd felültem. Ugyanúgy volt ott mindenki, kivéve, hogy mindenki átöltözött. Kivéve Louis és én. Felfutottam majd felvettem ezt:
- Nemes egyszerűség! - szólt oda Loui mikor meglátott. Rányújtottam a nyelvem, majd mentem tovább.
- Hazza! - ordibáltam, míg meg nem éreztem a konyhából terjedő hangokat. Rántotta!!!
Futottam, majd árgus szemekkel figyeltem a göndör séfet. Niall mellettem ült, pontosan úgy, mint én.
- Ez valami kór? Ragad? - mutatta féloldalas mosolyát az ideiglenes séfünk.
- Tökéletesen mondod! - válaszolt a kócos ír. Megütögettem a vállát viccből, majd visszamentem a nappaliba és csatlakoztam Zaynhez.
- Vas Happenin'? - kérdeztem mosolyogva.
- Ne lopd a szövegem, kicsilány. - villantottam mosolyát, majd adott egy barackot.
Mind a ketten elballagtunk a konyháig majd megreggeliztünk. Utána a terv pakolás volt, de helyette baromkodtunk és a fiúk a ruháimat próbálgatták. Mennyi eszük van!
- Jól nézel ki Niall! - szóltam oda az ágyon fetrengve. Zayn-en a sapijaim voltak, mindegyik ott sorakozott kakastaréja fölött. Harry a melltartóimat aggasztgatta Niall-re, miközben Liam mindent lefotózott és már kerültek is Twitterre.
Louis az alsóneműimet dobálta a szobába. Rászóltam röhögve:
- Loui! Hagy abba! Haha! - nevettem.
- Jesszusom! - nevetett velem Liam is. - Na! Gyerekek! Gyerünk pakolni!
- Neee már! - visított Loui. Odafutott hozzám majd a hátam mögé bújt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése