Voltak rajongóim is. Hihetetlen ezt mondani, de tényleg voltak. Emlékszem, hogy néhány hónappal ezelőtt erről álmodoztam.
Felkeltem az ágyról majd magamra vettem egy könnyű kis összeállítást. Semmi cicoma, csak egy rövid farmer short és egy brit zászlós póló. Ennyi.
Lementem a nappaliba ahol Harryvel találkoztam. Köszönés nélkül odamentem hozzá, lehuppantam mellé, majd nekibújtam. Ő csak elmosolyodott. Igen. Harry Styles a legjobb fiúbarátom! Olyan kapcsolat volt közöttünk, aminek nincs köze szerelemhez, inkább a legjobb barátsághoz. BFF. Húúú, ezt többet nem mondom, mert énis kacsaszájas plázacica leszek.
Nézegettem a telefonját, éppen Twitterezett és kiírt valamit:
" Itt ülünk kómásan @gwenroxxx-al. Gwen, ne nézelődj a telómban! ;)♥
H xx"
Elmosolyodtam, mikor elolvastam a kiírást. Oldalba löktem, majd becsuktam a szememet és visszaaludtam. A válla kényelmesebb volt, mint a párnám, már azért is mert olyan Harry illata volt. Magamtól keltem fel, de úgy éreztem magam, mint aki az egész napot átaludta. Először nem nyitottam ki a szemem, csak hallgattam, amit a fiúk beszélgetnek. Igen, mint egy óvodás. De akkor nem érdekelt.
- Ari. - hallottam Zayn álmos hangját.
- Ja. Fel kéne ébreszteni, már fél órája a hasa korgását hallom. Tuti éhes. - hallottam Hazza nyugtató hangját. Elkezdett ébresztgetni én pedig kinyitottam a szemem. Két zöld szemét pillantottam meg, majd nekidőltem a pulcsijának és elbújtam a világ elől. Mint egy óvodás. Megint.
- Naaa. Biztos éhes vagy, de most én csinálok reggelit! - mondta viccelődve.
- Biztos, hogy nem égeted fel a konyhát? - mondtam még mindig a pulcsiba fúródott arcommal.
- Majd Niall segít. - mondta.
- Akkor inkább Zayn. Zaaaaaaaaaaaaaaaaaaaayn. Segíts neki. Legyél a támaszom. - mondtam nyafogva.
- Megbeszéltük. - mondta nevetve, majd (szerintem) a konyha felé ment.
- Kéred a pulcsim? - kérdezte aranyosan.
- Igen. - vágtam rá álmosan. Levette a pulóverét, majd odaadta nekem. Én felvettem majd abban díszelegtem.
- Menőő. Ugye tudod, hogy nem kapod vissza? - mondtam nyelvemet Hazza felé nyújtva.
- Szerinted? Ismerlek már. - kacsintott felém. Lépéseket hallottam a lépcsőről, majd a Répafiút pillantottam meg. Rámosolyogtam, majd kaptam egy mosolyt én is. Leült mellém.
- Sziia Répagyerekem. - mondtam nyújtottan.
- Sziia. - mondta majd adott egy puszit - Szeretlek.
- Én is, te lüke. - pusziltam vissza. Nekem dőlt, majd én is neki. Valami idiótaságot néztünk a TV-ben, nem volt sok értelme, de persze azért néztük. Jók voltak ezek a reggelek. Olyan általánosak. Jellemzése: mindenki kómás, és alszik. Ez persze aranyosan hangzik, de egy idő után olyan a nappali, mint egy csatatér. Fekvő emberek egymáson. Vicces látvány. Ezeken a reggeleken nem érdekelt semmi, csak a One Direction és egy jó reggeli.♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése