37. rész: Minden rendben van!

Másnap is a box mellett voltam. Ugyanúgy. Ott volt a párna, a takarók, Démon és Louis. Mindketten fent voltunk, beszélgettünk halkan. Mocorgást hallottunk bentről, majd egy hangos nyerítést. Felriadtunk és riadtan néztünk a boxajttóra, mely egyre jobban mozgott. Úgy látszik Démon megunta! Jól időzít!
Egy hirtelen rúgásra: "BUMM"! A ló már vágtatott is az erdő felé.
- Ne! - ijedt meg Louis.
- Szólj Anyámnak! - néztem ré, majd elkezdtem sprintelni az erdő felé. Louis hangos üvöltését még sokáig hallottam, nem akarta, hogy elfussak.. Muszáj volt!
A sötét erdő engem is vonzott magába, én meg mint egy őrült, futottam a vesztembe. Egyre csak gyengültem.. fájt, de mentem tovább. Félve néztem körbe, majd futottam tovább. Hangok hallatszottak mögülem. Hirtelen álltam meg, nem néztem hátra. Nem mertem.
Hátam mögött volt Ő. Démon élesen figyelte minden mozdulatomat, majd követte őket. Elindultam az ellenkező irányba, majd ő is az ellenkező irányba indult. Róttuk a köröket, én közben komolyan figyeltem őt. Sokszor láttam ilyet. Csatlakozás. Egyszer ki is akartam próbálni, de nem hittem volna, hogy így lesz.
Fejét egyre jobban hajtotta le, s száját kezdte nyalogatni. Összeráncolt szemöldökkel néztem tovább, nem értettem, hogy mit csinál..Majd beugrott! Éppen nyerésen voltam, így továbbmentem ugyanolyan nyugalommal, már-már féloldalas mosollyal.
Megálltam. Hirtelen tettem, a lovat is megleptem. Hátat fordítottam a lónap majd ajkamba harapva, csukott szemmel vártam a csodát. A csodát, melynek a legkisebb esélyét sem láttam.. De hittem benne!
Hirtelen meleg fújtatást éreztem a hátamon. Ez..ez lehetséges? Nem. NEM!
Elindultam egy lépést előre. Követett. Megadta a tiszteletet, belátta...Belátta...

*Louis szemszöge*

- Hol lehet? - idegeskedtem, közben kezemben szorongattam a ló kötőfékét. Egyre erősebben szorítottam, már saját magamnak okoztam fájdalmat. A fiúk hasonlóképpen néztek ki, mint én. Harry..Harry ideggörcs volt, passzoltunk. Niall idegesen nézelődött az erkélyen, közben Gwen nevét kiabálta. Liam és Zayn segítettek Gwen szüleinek, mindenben. Én nem bírtam volna. Foszlányokat láttam, majd belém hasított egy érzés. Mi van ha nem kerülnek elő? Mi lesz velem? Nem bírtam tovább, felálltam és elindultam az erdő felé, de valaki megállított.
- Két eltűnt személyt nehezebb keresni, mint egyet! - nézett rám összeráncolt szemöldökkel. Éreztem ahogy testem megenyhül, majd lerogyok az erkélyre. Meredtem a távolba. Hallottam ahogy Niall ordibál..ordibálja Gwen nevét. Ó, Gwen? Miért mentél el? Miért?
Az eső és az szél összemosta a képet, nem láttam sokat. Csak néhány mozgolódó alakot.
- o..ott! - nyögtem ki hallkan. Niall tudta miről beszélek, felfigyelt rám. Ő az?

*Gwen szemszöge*

Hátán az élet könnyebb, s jobb nem is lehetne. Mosolyogva és büszkén léptettem Démont a házunk felé. Niall. Őt megismertem, de ki az aki ott fekszik? Louis? Gyorsabbra váltottam, majd odaértem. Mind kint voltak már, mint akik szörnyet láttak. Érdekesen szemlélték a mosolyomat...Meg azt, hogy kin is ülök.
- Minden rendben van. - mosolyogtam tovább.