- Fent vagy már? - hallottam egy zord hangot.
- Ha nem akarnék is. - válaszoltam egyhangúan.
Éreztem, amint magához szorít, védekezésképpen. Kimásztam hatalmas mancsai közül, majd kíváncsian meredtem az ablak felé. Az eső nagy cseppekben hullt a föld felé. Dörgés és villám kísérte, majd ez a folyamat ismétlődött tovább. Egy ideig nem akart elállni, mikor ezt én is észrevettem elindultam a fürdő felé. Egy huncut mosolyt dobtam Hazza felé, majd lábujjhegyen lépkedtem, nesztelenül. Az ajtót finoman löktem be magam előtt, majd valami normális kinézetet adtam magamnak. Hajamat amennyire tudtam, fölcsatoltam, felső ruházatnak felvettem egy kockás inget. Eddigi ruházatom mellé egy farmert vettem.
Kinéztem a folyosóra, hogy találok-e valakit ott, de egy lélek sem járt sehol. Úgy véltem, hogy Hazza is tovább aludt, ezért lesettenkedtem a lépcsőn, életjelek után. Senki. Magabiztosan mentem el az ajtóig, majd felvettem a piros színű esőkabátomat, meg egy csizmát. Inkább valami westerncsizma féleség volt, nem gumicsizma.
Bizonytalanul indultam el az erdő felé, nem emlékeztem pontosan merre is mehetek. Csak sétáltam nyugodtan, nem foglalkozva semmivel. Persze agyamban ezernyi gondolat cikázott mindenfelé, nem is mondom, hogy nem.
Szinte hangtalanul jutottam át oda, ahova tartottam. Egy idő után megjelent egy kis homokos út. Arra tévedtem rá, nem ismerve semmit, csak vonultam, érezve magamon a fázás jeleit. Néha hátranéztem, várva arra, hogy mint a filmekben, feltűnjön valaki és én futni kezdjek. Nyugodtan vártam az erdő szörnyetegeit, azok nem jöttek. Még szerencse!
Kissé lihegve értem el utam végéhez. Megpillantottam a kis pajtát, majd elindultam élőlények után kutatva. Mosolyogtam még a kőre is, hiszen eszembe jutottak a gyönyörű emlékek ...Mikor még sok-sok állat és ember élvezte az itt töltött idejét.. Lovak..Sok-sok ló volt itt és mondanom sem kell, hogy szerintem a legjobb helyen elhelyezve. A tulajdonosok mindig örömmel vártak, mindig volt számomra néhány munka. Itt tanultam meg lovagolni is. Ha nem költöztünk volna el, még mindig itt lennék egész nap..
Szomorúan fedeztem fel, hogy a legtöbb állat el lett felejtve. Itt hagyták őket, bár úgy vélem, nem önszántukból. Ismerem őket..Nem hagyták volna.
Néhány könnycsepp folyt le arcomon észrevétlenül. Pillantásom egy " Dream " nevű box-ra tévedt. A box szörnyen rosszul nézett ki, tudtam, hogy a benne egykor élt állat, már rég halott. Hirtelen zokogni kezdtem lehajtott fejjel, majd leroskadtam a földre. Tenyeremmel tartottam magam.
Dream. Dream. Ki is volt Ő? Elmondom. Az az egy valaki aki mindig megértett, mindig bízott bennem, mindig segített..Ő rajta kezdtem el lovagolni. Költözésünk napjáig nem ültem máson, zokogva hagytam itt Őt.
Sokat voltunk terepen, vele fedeztem fel az erdő minden zugát.
Nem bírtam a boxára nézni, egyszerűen nem voltam rá képes. Bámultam az esőtől elázott betont, mikor hirtelen egy kéz fogta meg a vállam. Felugrottam, majd hirtelen ellöktem magamtól követőmet. Idegesen néztem rá. Loui volt az. Arcán értetlenség jelent meg egy cseppnyi fájdalommal.
- Ne haragudj. - szóltam neki halkan, majd lesütöttem a szemem.
- Semmi baj. - válaszolt zaklatottan és kezével magához húzott. Leharcoltan dőltem karjai közé. Csak sírtam és sírtam, de szegény nem tudhatta miért. Mikor erre én is ráeszméltem, ránéztem.
- Tudod.. Ő egy régi barát. - néztem a box felé. Üresen tátongott, mintha sosem lakott volna benne senki.
- Megértelek. - nézett továbbra is. Se rá, se a boxra nem tudtam ránézni. Gondolataim nem hagytak nyugodni, hiszen nem tudtam, bent mit találhatok. Erre rávilágosodva fogtam meg Louis kezeit, majd húzni kezdtem őket. Nem kellett sokáig húznom, jöttek maguktól is, hiszen gazdájuk értette mire vagyok kíváncsi.
Lecövekeltem egy ideig, majd csukott szemmel lépkedtem tovább. Mikor éreztem a nyirkos fát, melybe beleütköztem, elkapott a sírógörcs és kinyitottam szemem.
Dream fogadott. Mégpedig a maradványa. Étel, s ital nélkül nem bírta ki, főleg, hogy zárva hagyták..Csapdában. Könnyes szemmel tanulmányoztam csontjait, de egy pillanat múlva szám elé kaptam kezem. Bántották! Dream-et bántották! Csontjai között, volt egy törött, mégpedig a lábán. Összeráncolt szemekkel meredtem. Miért tették volna? Kinek szándéka az, hogy ne etessen, itasson egy lovat, bezárja és bántalmazza? Kinek?
Eltorzult arcomat elkezdték ellepni könnyeim, melyek gyorsan le is értek államig, majd ott elhagyták arcom. A sírástól alig kaptam levegőt, de nem bírtam mozdulni..Csak néztem fájdalmasan elgyötört csontjait, melyekből minden remény eltűnt. Már régen.
Megfordultam és fejem mélyen Louis pulcsijába nyomtam. Éreztem, hogy átölel és próbál vigaszt nyújtani. Mindent kiadtam magamból.. Szerencse, hogy ott volt egy jó barát, akiben bízhatok. De miért követett? Ez a kérdés annyira nem foglalkoztatott abban a pillanatban.
Körülbelül fél órája állhatott ott és nyugtathatott, mikor mocorgást hallottunk a mellettünk lévő box-ból. Mindent elfelejtve kaptam föl a fejem, s szorítottam meg Louis kezeit. Fájhatott neki. Ketten indultunk el nesztelenül a box ajtajáig, ahol " Démon " felirat díszelgett. Ennek a box-nak a felső ajtaja is csukva volt, nem tudtunk benézni. Óvatosan, de mégis erősen próbáltam kinyitni a felső ajtót, mikor hangos nyerítés hangjára figyeltünk fel. Bentről jött, ez kétségkívül tudjuk, de ki van bent?
Két ijedt szempárra lettünk figyelmesek, akik meredten néztek ránk. A box leghátsó részében egy ereje teljében levő fekete lovat pillantottunk meg. Támadásra készen állt. Nem tudtam mit is kezdhetnék vele. Látszott rajta, hogy őt is bántották, mégpedig ostorral. Szomorúan vettem észre sebeit, de mikor ezzel foglalkoztam volna, a ló ágaskodni kezdett. Mindketten hátráltunk, s végül már rohantunk arrébb. Ijedten néztünk egymásra.
- Hogy kerül ide? - kérdeztem rémülten.
- Nem...nem tudom. - nyögte a választ.
Feleszméltem és elrohantam. Be az istállóba, ahol régen a lovak élelmét raktározták. Kiszáradt szénát találtam a helyén. Nem volt jó. Visszaszaladtam egy vödör vízzel, mert a csapból még mindig folyt.
Összeráncolt szemöldökkel meredtem Louis-ra, majd mondtam:
- Menj vissza! Szólj Anyának meg Apának, hogy hozzanak valami élelmet ennek a lónak. A többieket nem kell felébresztened, akkor idejönnének Ők is, de most egyedül szeretnék a lóval lenni. Oké? - bámultam rá támaszként. Féltem. Nagyon féltem.
- Rendben! - vágta rá nyugtalanul és elment. Közben néhányszor visszanézett, de mikor már elmosta a látványt az eső én sem néztem rá. Inkább a lóra összpontosítottam. Meredten álltam a boxa előtt, s tanakodtam a jövőn..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése