Két gyönyörű kék szemével engem és Harry-t figyelt, majd eltátogta a "reggeli" szót.
Reggeli? Komolyan ilyen jó dolgunk van?? Eddig is gondolkoztam Anette ideköltözésén, de reggeli? Nálam fog lakni!!
Mosolyogva húztam magam után Harry-t a fenti folyosón, majd lebaktattunk a lépcsőn. Orromat megcsapta a friss palacsinta illat.
- Még nincs itt Niall? - kérdeztem suttogva.
- Nincs. - nevetett Louis.
- Gyerekek, gyorsan egyetek, mert mikor Niall lefut az emeletről, valamelyikőnket megtámadja! - nevettem, s leültem az asztalhoz.
Niall, mint valami versenyló, rohant le a lépcsőn, kezében Anette-el. A lány lerakta, majd megtámadta Zayn-t, aki a konyhakövön végezte.
- Hééééé! - mondta már nevetve Zayn. - Ezt most miért?
- Te már úgy is befejezted! - szólt vissza Niall, teli szájjal.
- Hát végül is igaz... - tettette a gondolkodót Zayn, mire csak rám kacsintott. Mielőtt a haspók leért volna, eldugtunk némi palacsintát, amiből nem nagyon akarunk adni neki. Bosszú! - Felmegyek öltözni!
- Jövök én is. - állt fel Liam, majd Anette vállát megveregetve indult tovább. - Köszi a reggelit!
- Nincs mit! - mosolygott vissza a szőke szépség. Még mindig irigyelem.
Anette is leült, majd nekilátott az evéshez. Rengeteg palacsintát megevett, nem mintha nem tehetné meg, csak fura, mert én is hihetetlenül sokat eszem.
- Hogy tudsz te ennyit enni? - kérdezte nevetve a Répafiú. - Tisztára, mint Niall.
- Az én barátnőm! - puszilta meg Niall Anette-t.
Hallani lehetett, ahogy koppan a fiúk álla a gyönyörűen mintázott konyhakövön.
- TIII JÁÁÁRTOOOOOOOOOOOOK? - ébredt fel teljesen Harry.
Ekkor Niall hirtelen megcsókolta Anette-t, mire a lány meg sem tudott szólalni, meglepődött.
- Mi történt? - jött le a többi fiú. Néma csönd egy ideig, majd Louis megszólalt:
- NIALL ÉS ANETTE JÁÁÁRNAAAK, JÁÁRNAK! ÉÉÉÉS AZ ELŐBB CSÓKOLÓZTAAAAAK. - mondta a mondókáját.
Zayn rákacsintott Niall-re, olyan "ez szép volt" fejjel, majd Liam egyszerűen bólogatott, nagy mosollyal a száján.
- Gratulálunk! - szólaltak meg a fiúk, csodálkozva. Én, mivel tegnap már láttam mindent ( ezzel nem dicsekszem ), ezért csak mosolyogtam.
- Köszönjük! Na de, ha kiujjongtátok magatokat, menjünk öltözni, mert lefogjuk késni Gwen felvételét!
" Just look into my eyes.. " - hangom betöltötte a teret, s csillogóan bontakozott ki.
Két szemeit méregettem. Rám csodálkozva csillogtak, mint egy drágakő.
- Köszi, Jack. - mosolyogtam, lábaimat fürkészve.
- Nagyon jó voltál. - mosolyog, s elismerően bólint egyet.
Kilépve a folyosóra, sok mosolygó arccal találtam szembe magam. A fiúk, Anette és néhány ott dolgozó.
- Jó hírem van! - lép ki velem együtt Jack, majd felé fordulok.
Szemei nem mindig néznek rám, kissé idegesek.
- Felkészültél. Holnap elkezdjük!
Szó nélkül ugrottam a nyakába. Erősen szorítva mondogatom azt az egy szót:
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!
- Nem tesz semmit, megérdemled! - mosolyog rám újra.
A fiúk szemei elismerően csillogtak. Mindegyiküket megöleltem, majd maradt Louis és Harry. Harry egy csókkal toldotta meg az ölelésemet, amit nagyon nem bántam.
Louis ölelése egészen magába húzó, erőteljes volt, szinte érzéki. Erős szorítását viszonoztam, s egy ideig mintha megállt volna az idő. A levegő. A környezet.
- Megérdemled! - suttogja a nyakamba, alig hallhatóan. Felnéztem, s Anette furcsálló arckifejezésével találtam szemben magam. Ő nem is ismeri Gwen Rox-ot. Nem tudja, hogy a lány annyira szégyenli magát, hogy az már fáj, s egy kis elismeréstől is ujjong. Nem tudja. Nem tudja, hogy milyen érzéseket táplálok a két legjobb barátom iránt, s ha lehetne, menekülnék, hogy ne okozzak fájdalmat nekik.
Miután elváltam Louis-tól, szemei még csillogtak. Kissé komoly, de elfogadó arckifejezéssel léptem a szőke lány elé, ki kissé félelemmel állt előttem. Nem tudtam miért. Talán a komoly arckifejezés? Nem hiszem.
- Hogy tetszett? - kérdeztem Tőle.
A lány hirtelen erősen megölelt. Hihetetlenül jól esett ez nekem, ugyanúgy öleltem vissza.
- Csodálatos. - suttogta mosolyogva a fülembe. Elmosolyodtam.
Hazafele már nyugodtan ültem hátul. Odafele sokszor idegeskedtem, ami meg is látszott rajtam. Most hátul ültem, Harry és Louis között. Anette Louis melett ült, ugyanis Niall akart mindenképpen vezetni. Ez a pókhas mindenhol képes eltévedni, így Liam segítségképpen nevetve ült előre. Zayn éppen egy sztorit kezdett el, nagy beleéléssel, minden szónál fetrengtünk a nevetéstől. Elengedtem magam, megmutattam Anette-nek az igazi, őrült Gwen-t. Ő ezt kissé furcsállva, de mosolyogva fogadta.
- Én felmegyek aludni! - mosolyogtam fáradtan a többiek felé.
- Én meg már órák óta tartogatom. - fut a Répaimádó a WC felé.
- Rázárjam az ajtót, mikor bement? - suttogom, számat félig eltakarva a többiek felé, mire csak felröhögnek.
- Hallottam ám, kékeske! - fordul vissza Louis huncut mosollyal.
- Tudom hol vannak a répáid. - mosolyogva ülök le, s várom a visszavágást.
- És még lopja a szövegem! - nevet, majd elindul felém, aki mezítláb futok mindenhol a lakásban.
- Nem úgy volt, hogy WC-re kell menned? - nevetek, majd futok tovább. - Nehogy nekem itt elereszd, mert én nem takarítok. - viccelődök, majd egy párna találkozik a fejemmel és a kanapéra menekülök. Louis rám ugrik, majd ütlegel a párnával.
Egy ideig ezt csináljuk, meg öldököljük egymást, amit a többiek csak nevetve szemlélnek, bár sokszor bújtam mindenki mögé. Anette azon furcsállva nevetett, de az a nevetés mindennél cukibb.
- Na, végezd el a dolgod! - mutatok ujjammal a mellékhelység felé, majd felfutok a szobámba. Az ajtó csukása egyértelműen jelezte, hogy Louis már biztonságos helyen tartózkodik.
A lépcső tetejéről lefordultam, s lábujjhegyen lépkedtem tovább. Rossz szokásom. De ekkor meghallok valamit:
- Van valami köztük? - kérdezi Anette. Letaglóztam. Harry biztos elment a másik WC-be. De miért kérdezte meg?
- Van. - válaszolta nyugodtan Niall.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése