51. rész: Audrey és a banda

- De, mit? - kérdezte, mikor elhagytuk az épületet. A mennyi ételek illata még mindig orromban volt. Nem éhezhettem meg megint.
- Beszélgessünk. - javasoltam, majd bólintott egyet. - Szereted a One Direction-t? - kérdeztem, huncut mosollyal számon. Szerintem nem tudja, hogy a fiúkkal élek, max azt, hogy énekes vagyok.
- Nem.. - hogymiazistennyila?? - Imádom. - huh, kezdtem megijedni.
Az esőt most kivételesen élveztem, de nagyon. Csak futottunk és futottunk.
- Na jó, elég. - komolyodtam el. - Hány éves vagy, mi a hobbid? Ilyenek.
- Tizenhat vagyok, hát.. a rajz az, ami leköt, de a modellkedéssel szeretnék foglalkozni. - mondta büszkén mosolyogva. - Szép kis álom, csak rám kell nézni.
- Szerintem egy orvosnak kéne rád nézni! - tettem a kezem a homlokára. - Szép vagy, sőt!

- Merre menjünk? - terelte feltűnően a témát.
- Meglepetés. Pár utca és meglátod. - kacsintottam rá, majd elkezdtem rohanni.
- Hé, ne hagyj itt! - futott utánam, nevetve.
El is értünk oda, ahova akartam. Nem volt tervem, hogy ilyen gyorsan hazaérjek, de nem volt választásom. Most legszívesebben Louis karjai között akarok lenni, de hát milyen dolog lenne, ha a vendégemet egyedül hagynám? Amúgy is nagyon bírom.
- MEGJÖTTÜNK! - üvöltöm mosolyogva az ajtóban, mire a mellettem lévő lány hatalmas szemekkel, meg sem tudott szólalni.

- Szia! Niall vagyok, ő pedig itt Anette! - mutatta be Niall barátnőjét, meg önmagát. Furcsa mondat..
- Öö..Helló! - dadogott a lány.
- Én Zayn vagyok! - mosolygott, nyelvét kinyújtva.
- Dugd vissza a nyelved, Bradfordi rossz fiú! - mutatok felé, nevetve.
- Jólvan, anya. - nyújtja RÁM nyelvét, mire csak utána futok. Visszaérve Audrey épp Liam-el ismerkedik meg.
- Szia! Liam vagyok! - mosolyog kedvesen Liam, majd a lány kinyögi saját nevét.
- Én Audrey vagyok. - mosolyog, de szerintem ahogy messzebb mennek a fiúk, ő rögtön ugrálni fog. Én is ezt csináltam. Ja, nem. Akkor már este, buli után már Louis-val smároltam. Jólvan, Gwen..
- Harry! - mutatkozott be. Rá sem néztem, az ajtóban álló lánynak is feltűnt a feszültség közöttünk. Harry komolyan méregetett, mire a lány nem tudta hova forduljon.
- Szia! Louis vagyok! - integetett Louis, mire a lány mosolyogva mutatkozott be.
- Audrey Williams!

Miután a srácok és a két lány beszélgetésbe elegyedett és elhúztam magammal Louis-t.
- Baj van? - kérdezte.
- Csak a szokásos. - öleltem, ahogy tudtam. - Menjünk vissza.
Visszaérkezésünkkor ők mosolyogva fogadnak minket. Zayn szemöldökét húzogatta, Niall pedig csak kuncogott.
- Hülyék vagytok. - nyújtom rájuk nyelvem. - Nem rosszra gondolni.
- Mi..ÁÁ..Sose tennénk. - nevetnek újra.
- De legalább védekeztetek? - kérdezi Niall, mire elkezdem kergetni a házban, ő pedig lányokat megszégyenítő sikollyal futkorászik előttem. Audrey élvezte, vagyis gondolom, hiszen hatalmasakat nevetett.
Mikor abbahagytuk, odafordultam An-hez.
- An, neveld meg a kölyköt, mert megjárja. - nevetünk fel egyszerre. Eközben Niall, Anette háta mögött talált biztonságos helyet.
Furcsállva vettem észre, ahogy Audrey és Harry beszélgetnek. Komolyan. Szemük csillog, s ekkor eszembe jut mit mondott nekem. Remélem őt majd szeretni tudja.

Szemem megtelik könnyel, de idegességemben elnyomom őket. Idegesen ránézek An-re, majd annyit suttogok:
- Vissza kell mennem, különben leütöm a kis fejét. - talán kissé hangosan suttogtam, mert Audrey rám nézett. Szemei aggodalommal teltek meg, mire kedvesen mosolyogtam rá. Nem őt akarom leölni, hanem a vele szemben ülőt.