46. rész: Csalódtam magamban. Újra.

Olyan boldogan keltem föl. A fürtöske fejével találtam szembe magam, majd hirtelen ötlettől vezérelve felugrottam, Harry fejére mindenféle színes ékszereket és sapkákat tettem, utána leiszkoltam.
- Niallék? Juj, milyen aranyosan hívom őket! - nevetek, majd lehuppanok Louis mellé.
- Átaludtad a tegnapi egész napot. - nevet, nem foglalkozva a kérdésemmel.
- Tudod, hogy nem figyelsz rám? - kérdezem, majd haját piszkálgatom.
- Niall, Anette-nál alszik. - mosolyog rám 100 vattos mosolyával.
- Hoppá! - röhögök fel, egy kicsit hangosan, mivel befogom a számat.
- Hoppá-Hoppá! - nevet velem együtt Louis, körülbelül tőlünk zeng a ház.
- Nem gondolni semmi rosszra, Tomlinson! - bököm meg ujjammal a vállát.
- De te is rosszra gondolsz, Kékeske. - nyújtja rám a nyelvét.

Hirtelen csöngött egy telefon előttünk. Harry-é. Láttam, hogy a kijelzőn Niall neve jelent meg, ezért hirtelen ötlettől vezérelve felvettem.
- Harry! - köszönt az ír haspók.
- Gwen vagyok, bolond. - nevetünk együtt Louis-val.
- Jaj, bocsi! Akkor szia Gwen. Csak annyit akarok mondani, hogy Anette hozzánk költözik. - hallom hangján a mérhetetlen örömöt.
- Komolyan? De jó! Nagyon örülök! - mosolygok a telefonba, mint valami nemnormális.
- Na, leteszem, el is aludt. - mosolyog ő is. Hallom hangján.
- Legyetek jók! Ja, és védekezzetek! Nem akarom, hogy nekem itt sok kis Niall baba futkározzon. - nevetek, majd leteszem a telefont.
Két kék szemébe csaló pillantást láttam, felindulva valamitől.
- Az utolsó mondatodat is komolyan gondoltad? - nevet fel.
- Sok kis kölök futkározva, össze-vissza, ide-oda, jaaaaj, Niall nem olyan, Ő 20 gyereket..tudod. - nevetek magamon én is.
- Neeee. Hülye. - neveti el magát.
- Csak furán okos. - veregetem mellkasom.

- Jó reggelt álomszuszék! - köszöntöm a furán felöltözött Harry-t. Rajta van egy boxer, meg a sok dolog amit ráaggattam.
- Jó reggelt! - köszönt Ő is, mély, fáradt hangján.
Louis meg sem tud szólalni, nekem bújva röhög.
- Csinálsz nekünk reggelit, karácsonyfa? - bújok én is Louis felé, hogy ne tudja, hogy én voltam.
Harry komoly arccal kijön a konyhából, mi ketten pedig összekulcsolt lábakkal ülünk, grófosan.
- Ő volt. - suttogom majd Louis felé mutatok.
- Tudom. - kacsint rám a Fürtöske.

- Sziasztok! - állítanak be Niall-ék, két hatalmas bőrönddel. Ahogy beléptek, mindenki arcát egy hatalmas mosoly lepte el.
- Megjött a gerlepár! - ugrik föl Louis, odafut hozzájuk és megöleli őket. - Mint a régi szép időkben, ugye Hazza?
- Pontosan, kedves BooBear! - válaszol visszaszólva Harry, a konyhából.
- Köszi fiúk, hogy elhagytok. - tettetem a sértődöttet. Louis ekkor visszafut, majd ölelésekkel ajándékoz meg.
- Mizu veletek? - kérdezem a halálos ölelések után.
- Hát Anette ideköltözik!! - ugrándozik a kanapén Niall.
- De Niall - komolyodok el. - Ugye hallgattál rám? - Niall ekkor elmosolyodik.
- Nem fog sok kis Niall futkorászni ide-oda. - nevet föl a kócos ír.
- Még egy ideig. - fejezem be mondandóját, kajánul mosolyogva.
- Valahogy így. - ekkor szerelmére néz, majd megcsókolja. Mi csak "húúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú"-zunk és sírást színlelve játsszuk magunkat.


- Jó, én kimegyek a kakaómmal együtt az erkélyre. Csak mi ketten romantikázunk. - mutatok feléjük, mire felnevetnek. Úgy látom Anette-nek is tetszenek a vicceim! Yeah!
Elmentem a nappaliból a fürdők és vécék mellett, felindultam a lépcsőn majd lefordultam és ki is értem.
A kinti hideg szél, megcsapta testem, erre elmosolyodtam. A meleg ital, engem is felmelegített, majd összehúzva magamon a pulóveremet, csodáltam a tájat. Gyönyörű volt. Nem is kellett több.

Mögöttem nyílt az ajtó, s kezek érintették meg a vállamat. Hátrafordulva elmosolyodtam, s két kék szemébe meredtem. Mosolyogva néztük egymást, majd nem volt más lehetőség.

Megcsókolt.

Visszacsókoltam.

Elragadott minket a hév, kihasználtuk, hogy az emberek nem láthatnak minket, s nincs ott senki. Kitörtek belőlünk azok az elnyomott érzések, melyek már régóta ki akartak jönni.

- Menjünk be. - mondtam halkan, csókunk után.
- Jó. - suttogja ő is.
Az ajtó felé indulva két csodálkozó szempárba ütköztünk. Anette bámult ránk, s nem értette mi történt. Ekkor megfordult, s a leggyorsabban eliszkolt.