47. rész: Vétkek

- Állj már meg, Anette! - futok a szőkeség után. El tudom képzelni mit gondolhat, azután, hogy látott engem és Louis-t smárolni.
A sötétség ellepte az utcákat. Lépéseim betöltötték azt a hatalmas csendet, mely ott honolt.
Egy hirtelen sikoltás, mikor megérintem a vállát.
- Anette..figyelj ezt meg kell beszélnünk!
- Figyelj Gwen. Láttam amit láttam, nem fogom elmondani senkinek, ezt megígérem. Csak gondolkozz el. Hazza-n látszik, hogy teljes szívéből szeret téged. Nem tudom, hogy te szereted-e őt, de ő nem érdemli meg, hogy ezt csináld vele! Látszik rajtatok Louis-val, hogy nem az első alkalom. Tisztázni kéne mi van köztetek.. - szavai beleégtek a tudatomba, s nem hagytak nyugodni. Igaza volt. Igaz, s ezt én is tudtam már az elején.
Erőtlenül rogytam le a mellettünk lévő padra. Nem tudtam mit kezdjek.
- Teljesen igazad van! Nem tudom mit érzek.. Harry-t nagyon szeretem, de Louis-val is több van, mint barátság. - könnyeim záporban hullottak, s folytak végig arcomon. - Nem akarom egyikőjüket sem bántani.- komolyan néztem két szemébe - El kell mennem.
- Nem kell elmenned! Ne gondolj erre. Csak rendezd ezt a dolgot. - ölelt meg. Ölelése olyan sokat segített.
- Köszönöm. - töröltem meg szemeimet. A festéket is gondolom elkentem, de az már semmi.
- Gyere sétáljunk egyet! - segített felállni és elindultunk.
Sokat segített a jelenléte. Az, hogy támogatott, velem volt. Rengeteget segített, nem tudom, hogy adhatnám ezt majd vissza neki.

Rengeteget sétáltunk a ködös utcákon. Felfrissültem tőle.
Megcsörrent a telefonom. Anette kezébe adtam, s kérően néztem rá.
- Igen? Anette vagyok. Szia Harry. Csak eljöttünk egyet sétálni, mert nem éreztem jól magam. Oké rendben, megyünk haza. Nem kell értünk jönnöd. 10 perc. Oké, szia!
Itt láthatunk egy igaz baráttól egy kegyes hazugságot. Imádom ezt a nőt!
- Haza kell mennünk. - mondja, miután megáll. - Nem lesz semmi baj. - szorítja meg barátiasan kezem.

Hazaérkezvén, kissé izgulni kezdtem. Félek.
- Minden oké? - kérdezte az ajtóban Niall Anettet.
- Igen. - válaszolta a lány, majd megcsókolta barátját.
Tekintetem Harryével találkozott, majd hirtelen elkerülte figyelmemet. Nem értem. Talán tudja?
A többiek megbeszélték, hogy filmezzünk, én pedig szó nélkül, csendben követtem őket. A filmet nem is nézve, figyeltem Louis-t. Próbáltam eldönteni a kérdést. Eldönteni azt, amit eddig nem tudtam.

A végén a többiek felmentek, míg Harry, Louis és Én lent maradtunk. Nem bírtam a szemükbe nézni.
- Figyeljetek, mondani akarok valamit.. - kezdtem el, de Harry beleszólt.
- Én is. - szemei idegesek voltak, kissé szorongóak.
- Mondd.
- Hát.. - kezdi el, de hangja elcsuklik. - Én...
- Mi az? - kérdezem tőle idegesen.


- Smároltam egy csajjal.



- Mi? - suttogom lelketlenül.
- Igen. - süti le szemeit.
- Miért?
- Találkozgattam azzal a lánnyal egy ideje. Utána csak megtörtént. - nyögte ki szavait halkan.
- Szóval. Találkozgattál. Egy. Lánnyal. - meredek magam elé.
- Igen, de nem jelentett többet. - néz kérően szemembe. Két zöld szeme csillog a könnytől.
- Ó igen? Én pedig smároltam Louis-val!! - jelentem ki, kiegyenesedve.
Harry arcára döbbenet rajzolódott ki, majd felállt.
- Miért csináltad ezt? Azt hitted nem tudom meg? - szegezi nekem a kérdést.
- És te? Azt hitted nem tudom meg, hogy éppen egy másik csajjal smárolsz? Legközelebb lefektetted volna?-döfök vissza.
- Rögtön én vagyok a hibás, rögtön, de én nem csókoltam vissza, gondolom te igen.
- Nem csókoltál vissza? Jobban ismerlek téged, mint te magad?
- Bele sem gondoltál mennyire szégyenlem magam emiatt. De te csak menj, smárolj vele megint, mint eddig rengetegszer. A tudatomon kívül csalsz meg a legjobb barátommal.
- Akkor már te nem is csaltál meg? Ahogy bűntudatod lesz, a kicsi Harry védelemben érezheti magát? Hülye vagy, ember?
- Nem én smároltam a csajjal, hanem ő velem! Értsd már meg!
- Te nagyon okos, úgy kezdted, hogy "smároltam egy csajjal". Gondold már meg az okos kis szavaidat, kedves Harold Edward Styles, utána beszélj. Nem is tudod elképzelni mennyit szenvedtem, mennyit sírtam emiatt, mennyit vesződtem, s nem mertem a szemedbe nézni. Hibáztam, de legalább bevallom, elismerem, s nem védekezek azzal, hogy nem csókoltam vissza. Visszacsókoltam és nagyon jó volt! - fejeztem be mondatomat, odamentem Louis-hoz és megcsókoltam.

Csókunkat nem nyújtottam el, inkább érzékivé tettem. Megfogtam Louis kezét, majd elindultam fel a lépcsőn. Visszafordultam, s egy utolsót odamondtam:
- Örülhetsz, most már ágyba is viheted a csajt, nem érdekel. Legyetek boldogok, ja és most már visszacsókolhatod, nem leszek én, aki megakadályozzon!



*Reggel*
A reggeli nap erősen sütött a szemembe. Nem is emlékszem mit csináltunk Louis-val.
- Jó reggelt! - köszönt Louis érdes hangon.
- Jó reggelt! - szólok vissza fáradt, rekedtes hangomon.
- Jobban vagy? - ül fel, majd megölel.
- Sokkal. Köszönöm. - követem mozdulatait, majd kopogásra leszünk figyelmesek. Magamra kapok valamit, majd Louis közli, hogy bejöhet.
- Jó reggelt Louis! - jön be az ajtón Anette, de mikor meglát engem, szemei hatalmasra tágulnak, majd ledermed.
- Szi-ia! - nyújtom el a szavaimat, majd intek egyet, s próbálok szégyenemben elbújni a takaró alatt.
- Akkor. Én. Most .. Megyek is. - fordul meg, s kiviharzik a szobából.
Louis rám nézett, majd hangosan felnevetett rajtam.
- Köszi, hogy kinevetsz. - vágok hozzá nevetve egy párnát.
Hirtelen rezegni kezdett a telefonom, s hangot is kiadott. SMS-t kaptam. De kitől?
Odasiettem, a takarót magamra tekerve. A képernyőn Anette neve látszott, ezért megnyitottam a levelet:

" Kérlek gyere át a szobámba, azonnal meséled kell, remélem nem csináltál hülyeséget! N. "

Abban a percben felkaptam néhány ruhát, majd a kijelölt szoba felé siettem. Kopogtam néhányat, majd benyitottam Niall szobájába..