48. rész: Szeret!

- Niall? - kérdezem.
- A konyhában. Reggelit csinál. - válaszolja Anette. Hogymiii? Az összeset megeszi. - Gyorsan mesélj mielőtt megeszi mindet! - mosolyog rám a szőke lány.
Elmeséltem neki mindent, egytől-egyig, a Louis-oson kissé meglepődött, de hát van ez így.
- Fhuu szép. Nem pont így gondoltam, hogy oldjátok meg de nem baj. - mosolyog rám. - Akkor most mi lesz?
- Nem tudom. Beszélnem kell Louis-val is. - hirtelen ordításokra leszünk figyelmesek.
- Te érted mit ordítozik valamelyik őrült? - kérdezte mosolyogva. Ahogy ezt kimondta vicces, de pont arra gondoltam, hogy: "ÓÓÓ SZÓÓLE MIIÓÓ." Normális vagyok, amúgy.
- Valami jááááááok, nem? - kérdezem vissza nevetve.
- Nem tudom. Inkább nézzük meg. - int kezével, hogy induljunk.

Gondolhattam volna. Niall kiáltozott teli szájjal. Azt ordibálta, hogy: Láányok!, mivel kész lett a fenséges étel. Mennyei manna.
Kaja után én felmentem, s gonoszul befoglaltam Louis szobáját. Két DVD hevert előttem, s nem tudtam melyiket válasszam. Hirtelen Louis lépett be, odajött hozzám és leült mellém.
- Mi jót csinálsz? - kérdezi mosolyogva.
- Épp azon gondolkozom, mit is nézzek. Vagy nézzünk. - mosolygok rá.
- Tőlem filmezhetünk! Mik ezek, miről szólnak? - méregeti a furcsa címeket.
- Két aranyos mese. Az egyik "A Karácsonyi Lidércnyomás" a másik pedig "A Halott Menyasszony". - nevetem el a mondatom végét.
- Nagyon aranyos nevük van. - nyújtja ki nyelvét.
- Ugye? Amúgy lusta vagyok és nem akarom elmesélni a lényegüket, a nevük alapján válassz.
- Akkor az első.
- Nézhetünk micimackót is, királylány. - csúfolódok rajta.
Elindítottuk a filmet, majd nagy örömmel elkezdtük. A vége felé, már kezdtük unni, úgyhogy beszélgetésbe kezdtünk.

- Louis, most mi van köztünk? - vágok bele a közepébe.
Ő egy ideig szemeimet fürkészi, majd válaszol:
- Én szeretlek, Gwen.
Elmosolyodok, majd ránézek. Szemei csillognak.
- Azt hittem már sosem mondod ki. Szeretlek. - mondom, majd észreveszem, hogy kajánul elmosolyodik, szemei pedig égnek a vágytól.
- Túl jó sorsod van, Tomlinson. - nyújtom ki rá nyelvem, majd hevesen megcsókolom.

*Később*
- Fent vagy? - kérdezem tőle.
- Igen. - nyögi, majd fejét a takaró alá dugja.
- Szóval nem. - mosolygok egyet, majd felkapom néhány ruháját. Egy póló, megy egy alsónadrág.
Kifutok a szobából, majd hirtelen Niall-én kopogtatok.
- Hahó, hahó, hahó! Anette, Anette, Anette! - üvöltözöm.
Ekkor az ajtó kinyílik, bent találom Niall-t és Anette-t.
- Megzavartam valamit, pacsirtáim? - mosolygok kajánul az ajtóban. Én mindig csak rosszra gondolok? Meglehet.
- Nem. - válaszol mosolyogva Anette.
- Pont mi zavartunk meg valamit? - mutat végig rajtam Niall, majd felnevet.
Hirtelen elpirulok, majd hozzáteszem:
- Én megtehetem. - nyújtom ki rá nyelvem.
- Miért is?
- Mert én vagyok Gwen Rox. - megyek oda, majd kitessékelem az ajtón. - Bocsánat kedves Niall, de most csajos megbeszélnivalónk van! - majd kirakom az ajtón kívülre, s becsukom az ajtót.
- Szóóval Anette, Niall annyira jóképű, sexy és bámulatos. - mondom nyugodtan.
Anette szemei tágra nyílnak, s ledermed. Szemeit összeráncolva figyel engem. Hirtelen meghallom, hogy kintről a léptek távolodnak, majd folytatom:
- Bocsi, csak Niall hallgatózott. Legyen jó napja! - nevetek, mire An is felnevet.
- Mit akartál mondani? - kérdezi An, a röhögőgörcse után.
- Szeret!
- Mi?
- Szeret!
- Ki?
- Ő
- Kiről beszélsz?
- Azt mondta, hogy szeret!
- Mi van?
- Jajmár, Louis azt mondta, hogy szeret! - ugrálok össze-vissza. Majd, mivel kezdek fázni, beugrok An mellé, az ágyba, s lábamra húzom a takarót.
- Bocsi, fázok. - mondok neki.
- És most mi lesz? - kérdezi tőlem.
- Mármint Harry-vel? - kérdezem, ő csak bólint.
- Szerinted mit kéne tennem?