- Szerintem fogd be....a te horkolásod minden hangot elnyomott a házban, úgyhogy biztos nem hallottál semmit. - mondja Gwen.
- Se!
- Gyere ki a hóra. - mondom, mire a többiek hangos nevetésben kötnek ki.
- Félnem kéne....?!
- Rettegj Payne..! - állok fel, majd elkezdem kergetni Liam-et a lakásban. A többiek a földön fetrengve röhögnek, mikor Niall megfogja Anette kezét, felhúzza, felkapja az ölébe és felviszi az emeletre. Csak egy mondat hallatszik, Louis ordibál utánuk:
- Védekezzetek! Még nem akarunk kis Niall-eket és kis Anette-ket. - mondja majd felnevet.
- Én a helyedben befognám, Tomlinson! - nyújtom ki a nyelvét Anette, utána már el is tűntek.
- Hűű, mi lesz itt. - forgatom szemeimet utánuk nézve.
- Sok kicsi Niall és Anette. - nevet újra Louis.
- Hol voltatok? - kérdezem An-t és Niallt, mert végre hazaértek.
A lány magabiztosan húzza föl a fölsőjének ujját, majd egy hatalmas mosoly kíséretében várja a véleményeket. Az emberek arca ledermed, de csak egy kis dolog választja őket el attól, hogy örömükben ugrálni kezdjenek.
- Ez hihetetlen! - mondom halkan, de boldogan, majd hirtelen a derekamra kapok. Egy markoló érzés vesz hatalmába, ahogy elnézem a tetoválásukat. Egy szív és egy kulcs. A szív An-en, míg a kulcs Niall kezén ékelődik, kifejezve szerelmüket.
Egyszer én is megtettem ezt. Meg.
- Minden oké? - kérdezi An, idegességgel a szemében. Szemeibe pillantok, rágcsálni kezdem ajkaimat, s könnyeimet visszafojtva válaszolok.
- Persze. - még erősebben markolom a bőröm azon területét, ahol a titok rejtőzik. Louis odajön hozzám, majd egyesével szedi le ujjaimat a területről. Pólómat felhúzza, majd az én hangos sírásom fogadja. Minden arc rám szegeződik, értetlen arckifejezéssel gyűlnek körém, majd megtekintik.
- Mi történt? - kérdezi halkan Niall, de választ nem tud kapni.
- Gwen, kérlek, mondd mi bánt. - fogja meg kezem An, majd egy hatalmas levegővétellel, s egy műmosollyal az arcomon, elhessegetem az ádáz gondolatokat, érzéseket. Nem állok rá készen, hogy beszéljek róla, hiszen erről eddig senki nem tudott semmit.
- Nem akarom a baromságaimmal megzavarni ezt a csodálatos pillanatot. - fogom meg An és Niall kezét, majd egyberakom. - Imádlak titeket.
- Köszönjük, Gwen. - nyugszik meg Niall arckifejezése, de Anette ugyanolyan ijedtséggel néz rám.
- Hagyd. - legyintek Anette felé, próbálom nyugtatni. - És hogy jött ez az ötlet? - néztem rájuk mosolyogva.
Nem fogok senkinek beszélni erről. Bárhogy is sajnálom, Anette-nek sem. Túlságosan fáj..Pedig már sok éve történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése