- Én sem. - bólogat Liam olyan "waoo" stílusban.
Ekkor Louis feláll, felhív az emeletre.
- Védekezzetek. - ordít utánunk Niall, mire én csak megmutatom neki a gyönyörű középső ujjamat, majd mind nevetünk.
Felérve a fiú szobájába, megszólít:
- Miért nem mondtad el?
- Betörtem volna Harry arcát. De már nem. - mosolyodok el, majd megcsókolom.
- Örülök, mert már én is kezdek félni. - kacsint rám huncutul.
- Jól teszed. - mosolygok rá, majd újra megcsókolom. Azután.. megtörténik.
*később*
- Hallod An... - kétségbeesett arccal néz rám az említett lány. - Mi a baj?- Niallel vacsorázni megyünk. - pirult bele teljesen mondatába. Ezt az ötletet majd felvetem Louis-nál. Vagy nem. - És nem tudok mit felvenni.
- Jajj azt hittem, valami komoly baj van. Menny át valakihez lezuhanyozni, addig én előkészítek valamit. - mondom neki természetesen, utána rákacsintok.
A lány elindul, én pedig összeállítok egy kissé Gwen-es összeállítást. Kicsit Gwen-es, de mégse.
- Azta! Köszönöm! Tökéletes! - mondja, majd szinte leteper, úgy ugrik a nyakamba.- Nincs mit. Na hagylak öltözni, jó randit. - kacsintok, majd elindulok kifele megnézni, hogy Louis él-e még.
- Vááárj! Mit akartál mondani? - kérdezi kíváncsisággal az arcán.
- Majd holnap elmondom. - mondom kaján mosollyal arcomon. Ezek után tényleg elindulok.
- Nem akarsz edzésre jönni ma velem? - kérdezem Louis-t, miközben babrálom a haját.
Egy ideig gondolkozik, majd válaszol:
- De.
- Rendben, akkor készülődj.
- Beállhatok veled? - húzódik oldalas mosoly szájára.
- Leverlek. - nyújtom rá a nyelvem, majd elindulunk le a lépcsőn.
- Ti hova mentek? - kérdezi Liam és Zayn, de utána a többiek is csatlakoznak.
- Edzésre. - mondom mosolyogva, indulnék már.
- Jöhetünk? - csillan fel Zayn szeme.
- Ööö. Persze! - nevetek fel, majd elindulunk. Könnyen kiigazodom az utakon, a nyirkos, s hideg levegő sem hátráltat meg.
Egy ideig csak sétálunk, a többiek érdekesen nézelődnek mindenfele. Erre nem nagyon jártak még.
Beértünk a nagy, szürke épület ajtajához. Újra felmutattam a címkémet.
- Üdvözöljük, Miss Rox.
- Üdv, Pete.
A szekrényem előtt megállva, harcoltam a kulcsokkal, majd végül én nyertem. Győztesen hurcoltam ki cuccaimat, s elindultam jól megszokott helyem felé.
- Szia Gwen! - üdvözöltek a srácok. Nevükön: John, Brian, Austin. Kigyúrt állatok, kivéve az utolsót. Ő Brian öccse, csak elkíséri a bátyját. Bár, mondjuk neki sincs rossz teste. Khm..Khm..
- Sziasztok srácok! Na mi van Austin, megint a kispadra kerültél? - mosolyogtam az említett felé, nyelvemet kinyújtva.
- Vicces! - nevet, majd ő is megmutatja nyelvét.
Elkezdtem. Minden egyes ütésemnél összerezzent a padra telepedett kis banda. Szemükben egyre jobban erősödő, kisebb félelem látszott.
- Nyugi. - nevetem el magam fáradtan, majd rájuk nézek.
- Ez így már nem olyan vicces, mint otthon. - néz rám mosolyogva Louis.
- El tudjuk képzelni. - válaszolt vissza Liam, nevetve.
- Na, megint kezdődik. - nevetek, s hallgatom párbeszédjüket.
- Miért kell rosszra gondolni, Liam? - húzogatja szemöldökét Lou.
- De remélem, hogy hallgattatok Niall-re. - vág vissza.
- Hééé! - nevet Lou, majd méregetően rám néz.
- Hallgattunk. - mondom, mire az egész kóceráj röhögőgörcsben tört ki.
Végül olyan 1 óra múlva haza is mentünk, a fiúk nem tudtak leszállni erről a témáról.
- Köszönjük a beszámolót, kedves Zayn, egész hazaúton erről beszéltél. - emelem kezem a homlokomhoz, végkiáltásképpen.
- Pedig jó a téma. - kuncog, mire vállba ütöm. - Áú.
- A gerlepárunk még nem ért haza? - kérdezte a bandát Liam, majd szinte ráugrott a kanapéra. Inkább csak vetődött.
- Nem. - ülök le mellé.
Az este további részében élveztük egymás társaságát, még sokat említve engem és Lou-t.
*Reggel*
- Valaki jól érezhette magát az éjjel. - nézek rá szemrehányóan, mint egy anyuka. Szürcsölgetve kávéját, dorgál.
- Az biztos. - huppan le mellém.
- Jól volt az este, prüntyőkéim? - jön ki Louis a konyhából.
- Ne beszéljetek össze, hogy mit fogtok mondani. Fura. - válaszol a lány, majd ránk mutogat. - Amúgyis, úgy látom, nem csak nekünk volt jó esténk.Kifárasztottad őket, vagy mi? Este már aludtak!
- Körülbelül. Eljöttek velem az edzésre.
- Leverted őket, mi?
- Ki se mertek állni ellenem.
- Csak szóban püföltünk. - szólal meg Lou, egy bögrével a kezében.
- De máshogy nem! - állok föl, megcsókolom, majd elindulok a konyha felé.
- Amúgy tegnap este mit akartál mondani? - kérdezi An, mire megállok és köhögök egyet.
- Ja. Az. Semmi. Nem.Volt. - nevetek kínomban. - Ha a fiúk lejönnek, úgyis előadják neked is.
- Állatság?
- Felsőfokon. - úgy érzem An-ben megtaláltam az igaz barátom, kivel kiegészítjük egymást. Meg persze egymás mondatait.
- Szia Anette! - köszöntötték a lányt, egyszerre a fiúk.
- Miről is kellene tudnom? - vonja őket kérdőre, mire ők egy kaján mosoly kíséretében nevetgélnek.
- Én megmondtam. - nevetek, mire Liam elkezd mesélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése