12. rész: Felfordult a világ

Másnap reggel még ott volt Loui is. Aranyos volt látni ahogy alszik. Akkor eszméltem fel, hogy Louis Tomlinson mellkasán fekve alszom, miközben Ő álmában mosolyog. Nem lesz ebből baj? Nem találnak meg engem is a fotósok? Nem vagyok útba neki? Ezek a kérdések cikáztak a fejemben. Nem bírtam tovább. Mozgolódni kezdtem, de egy erős kéz visszahúzott.
- Ne menj el Törpilla. - nézett rám kérően, mosolyogva.
- Nem vagyok útban Neked? - nyögtem ki.
- Nekem így kényelmes- feküdt vissza, de rávágtam:
- Úgy értem az életedben..Nem vagyok útba az életedben? - Erre a mondatra felült mellém és mélyen, komolyan a szemembe nézett. Nem bírtam ki azokat a szemeket, hihetetlenül megbabonáztak.
- Színt viszel az életembe - mondta komolyan. - Az életünkbe.
Elmosolyodtam. Imádtam mikor így nézett rám.
- Köszönöm. -mondtam halkan. Meg akart csókolni. Látszott rajta, de mintha valami visszafogná. Egy ötlet?
Mi történt? Hagytam volna magam, de helyette rám kacsintott. Felállt én pedig, mint egy árnyék, követtem. Együtt mentünk le a konyháig ahol ledermedtem Harry üvöltésére:
- TI MIT CSINÁLTATOK? - kérdezte falfehéren.
- Semmit, Te lüke. -nyújtottam ki nyelvem.
- De rajtad van a ruhája..- tette hozzá.
- Igen, ugye milyen király? - húztam az agyát - Azért kaptam, mert nem hoztam olyan ruhát, amibe aludhattam volna. - mosolyogtam és Harry-n is láttam, hogy normálisabban nézett ki.

- Na most már a barátnője vagy? - kérdezte Niall mikor leültünk az asztalhoz, ugyanolyan nyugodtsággal, mint tegnap. Gyorsan ránéztem Louis-ra, aki azt figyelte, hogy mit válaszolok. Sokáig gondolkoztam, majd rávágtam:
- Mit akartok hallani? - néztem kérdőn.
- Azt, hogy igen. -mondta Zayn. Harry arca kezdett megint fehéredni ezért megkérdeztem:
- Mit gondolsz Louis? - Ez az! Visszavágtam! Már csak a válaszra kell várnom. Loui tudta mit akarok, tudta, hogy el akarom terelni a témát. Visszavágott:
- Csak amit Te jónak vélsz. - A franc! Miért jött rá? Harry megnyugodott, de nem érdekelt már a jólléte, mert annyit tettem, hogy felálltam.
- Louis Tomlinson! Tisztelegj! - ordítottam. Louis katonásan felállt.
- Igen, hölgyem? - tudta mire megy ki a játék. Ő mindig tudta.
- Jöjjön ide, katona! - mondtam mire ő hozzám lépdelt. A többiek félig nevetve félig izgalommal telve figyelték, hogy mit akarok. Louis fülébe súgtam azt:
- Mit gondol, katona? - erre elmosolyodott és megcsókolt. Mindenki előtt. Fél szememmel figyeltem Harry-t, aki nem értette, hogy mi történik.
- Juppéé! -mondták a többiek, kivéve Harry. Harry is mondta, de ő halkan.
- Hölgyem, Ön a Répafiú csaja mostantól. - Louisnak fülig ért a szája.
- Értettem Répafiú! - az én szám sem lehetett másként. Basszus! Járok Louis Tomlinsonnal.. Nem lesz ebből balhé? Én már Louis-t féltettem, mivel Harry dühösen meredt rá. Mi lesz ezután?