Csak futottam. Nem tudtam merre megyek. Éreztem magamon, hogy néhány másodperc múlva elkap az őrület és olyat teszek amit nem szabadna. Ennek megakadályozására felhívtam Louis-t:
- Szia! Hogy vagy? - kérdezte boldogan a mit sem sejtő Louis.
- Szia! Nem jól! - mondtam lihegve. - Éppen menekülök.
- Mi? Honnan? Ki nem hagy? Hol vagy? - kaptam a kérdéssorozatot.
- Nyugodj meg. Megvagyok, élek. - megálltam és nekidőltem egy magas lámpaoszlopnak. Nem volt túl kényelmes, de kis ideig megtartott.
- Honnan menekülsz? Oda menjek? - kérdezte hangján aggodalommal.
- Otthonról. Tudod, összevesztem Apámmal. Elegem van, hogy nem bízik meg bennem. Ezért most bizonyítok. Lehet, hogy kihívja a zsarukat, de nem érdekel. Bár Ő inkább olyan "maga útján járó" ember, nem hiszi el, hogy szüksége van segítségre. - mondtam közömbösen.
- Oda menjek hozzád? Megihatnánk valamit, és beszélgetnénk, nem lennél egyedül. - kérdezte nyugodtan, hiszen tudta, hogy nincs bajom.
- Hát sok embert idecsődítenél. Csak úgy Répafiúk nem mászkálhatnak ebben a városban. - viccelődtem. - De azért találkozhatnánk és pia mellett kajálhatnánk is. - vetettem oda az ötletet. Persze a "pia" szóra inkább egy jó édes kis shake-et értettem és ezt Louis is tudta.
- A Répafiú siet, de nem tudja, hogy merre vagy.
- Öhm.. izé. A Milkshake City előtt. Amelyikbe a múltkor mentünk. Nem tudom, hogyan keveredtem el ilyen messzire. - fogtam meg szabad kezemmel a fejemet. Kicsit fájt.
- Ja tudom, az az az italozó ahol az a híres.. Várjáá. Mi is a nevük? Ja Direction One itala is van? - viccelődött Louis.
- Ja, ja, azt vágom. - mondtam én is vissza. Sokat nevettem. Az emberek sokszor néztek rám, de nem érdekelt. Talán tudták, hogy ki vagyok.
- Sokan néznek rám furcsán. Hülyén nézhetek ki? - kérdeztem a telefonba.
- Hát nem tudom, nem látlak. De Te mindig gyönyörű vagy. - mondta cukin. Meghaltam. Olyan aranyooos.
- Na gyere Te Répagyermek, itt várlak. - mondtam és letettem a telefont. Megfordultam magam körül, meg akartam nézni a Milkshake City előtt lévő menüt, de ekkor sok-sok szempárra lettem figyelmes. Néztek rám csodálkozva és boldogan.
- Öhm.. Sziasztok?! - mondtam zavarodottan.
- Sziia! - vágták rá kórusban még mindig áhítattal.
- Mit szeretnétek? - próbáltam szabadulni, de nem sikerült. Elállták az utat.
- Kérhetünk egy autogramot? - kérdezték. Csodálkoztam. Tőlem? KI vagyok én?
- Miért is? -pislogtam.
- Hiszen Te vagy Louis barátnője. Nagyon szeretünk! - mondta az egyik kb. 13 éves szőke hajú lány.
- Öhm.. öhm. Tessék itt az aláírás. - aláírtam MINDENT és utána nagy nehezen futottam csak be a Milkshake City-be. Megváltást és nyugalmat kívántam attól a helytől. Akkor érkezett meg Louis. Nagy nehezen tudott csak bejönni az ajtón, de végül kiszabadult rajongói közül.
- ÁÁh, megjöttem. - mosolygott.
- Örülök, már hiányoztál. - köszöntem vissza.
- Huhh, rendeljünk valamit. -kaptam az ajánlatot a Répafiúkától. Megrendeltük az italokat, és elkezdtünk beszélgetni. Olyan sokáig el tudtam vele beszélgetni, mint még senkivel. Olyan csodás volt minden. Azt akartam, hogy úgy maradjon örökre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése