Újabb hazasétálás következett néhány nap múlva, Harry és Louis még mindig nem beszélt egymással. Már kezdtem unni. Miért nem lehet elfelejteni az egészet? Miért kell mindig valaminek történnie?
Hűvös volt kint az utcán. Látszólag egyedül sétáltam, egy lelket sem láttam. Minden figyelmem elkalandozott, már kissé hiányzott a magány.. De nem voltam egyedül.
Arra gondoltam, hogy biztos megint valamelyik nemnormális követett, de nem így volt. Kattanásokat hallottam, vakukat megvillanni, rögtön megfordultam. Kb. 15 ember fényképezgetett engem, nem tudtam miért. Hiszen Louis-al még nem jelentettük be, hogy együtt vagyunk. Mit akarnak? Erre elkezdtek kérdésekkel bombázni:
- Mit akarnak? - förmedtem rájuk.
- Mióta van Ön és Harry Styles együtt? - kérdezték kórusban. Ledermedtem. Ezek honnan tudják?
- Nem vagyunk együtt. - próbáltam nyugodt maradni, de mindegyiknek legszívesebben kitekertem volna a nyakát. Már magánéletem sem lehet, na ez remek!
- Képekkel tudjuk bizonyítani, hogy Önök között több van, mint barátság. - vágta rá az egyik. De hát hogyan?
- Kérem hagyjanak. - megfordultam és elkezdtem futni. Tudtam, hogy addig nem fognak hagyni, ameddig nem vallok be valamit.
- Gwen! Maradjon! Gwen Rox, álljon meg! - üvöltötte az egyik, mire én csak még jobban rohantam.Honnan tudja a nevem? Mit akarnak Tőlem? Miért van bennem egy érzés? Szörnyű ember vagyok!
Nem akartak otthagyni, futottak utánam . Megállt mellettem egy fekete autó. Ismerős volt. Ó, bárcsak ne szálltam volna be, bárcsak hagytam volna az egészet. Tudtam, hogy Harry az.
- Jól vagy? -kérdezte mikor már rég lehagytuk a fotósokat.
- Nem..- dadogtam. - Nem értem, hogy kerülsz ide. - féltem megkapni a választ.
- Tudod Te..- mondta Ő is alig hallhatóan.
- De az nem lehet. Tudod, hogy nem szabad. - förmedtem magamra és rá. Láttam az arcán, hogy szégyenli magát, de nem bírtam. -Kérlek állj meg!
- Figyelj, attól függetlenül barátok vagyunk, simán utazhatunk egy kocsiban. - próbált visszatartani.
- Nem! Tudod, hogy ez több, mint barátság, nem kell titkolnod, de én nem vagyok képes úgy a szemedbe nézni, ahogy Te teszed! - már nem dühös voltam, hanem szomorú. - És miután ez megtörtént egy szó nélkül menjek vissza Louis-hoz? Ez nem lehet. Nem engedem, hogy megtörténjen.. Ne haragudj. - meggyötört arca volt. Tudta, hogy Én is többet érzek, mint barátság. Eddig csak sejtette, de most már tudja.
- Igazad van. Ezt nem szabad. De mégis, ha ezt súgja a szívem mit tegyek? Őszintén! Te mit tennél? - két zöld szemével bámult rám. Úgy nézett rám, mint még soha. A szeméből nem düh, hanem a legnagyobb fájdalom tükröződött. Nem tehettem mást. Kinyitottam az ajtót és kinézés nélkül kiszálltam az autóból..Nem kellett volna..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése