20.rész: Kiváló ötlet

- Nem érdekel! - mondtam egyhangúan. Közben néztem a telefonomat. Valaki hívott. Apu. Pompás!
- De mégis Apukád keres. -nézett Rám Louis.
- Ne nézz rám ilyen bociszemekkel. Nem hatsz meg. - Hazudtam. Nem tudtam ellenállni.
- Ne hazuuuuudj. - mondta aranyosan. - Na, lerakta. Most Téged keres. Mi a terved ezután?
- Öhm..még nincs igazán tervem. - kortyoltam bele a One Direction shake-embe.
- Na, ez szép! - mosolygott. - Gyere hozzánk. Szívesen fogadnánk.
- Aranyos vagy, de..- itt édesen néztem rá - Apu Nálatok keresne legelőször.
- Igaz, de most úgy is simán kivehetek Neked egy szobát. És akkor odaköltöznénk. Senki nem tudná, hogy ott vagyunk. Úgy is minden nap költözünk. - mondta a legnagyobb nyugalommal a szemében. Hihetetlen. Ilyen dolgokat simán megtenne értem.
- Útba lennék! - legyintettem az ajánlatra.
- Dehogy!! - vigyorgott a Lüke.
- Jó, jó, jó, csak ne nézz így Rám! Ezekkel a szemekkel megbabonázol. Csúnya vagy! - sértődtem meg viccesen.
- Naaaaaaaa - mondta és megölelt. Nem kellett volna. A sok fotós kintről fényképezett befelé, alig láttunk valamit.
- Tökéletes. Nem hiszem el! - kezdtem dühös lenni, de ekkor megragadott és megcsókolt. Csókja könnyed volt.
- Téged nem zavarnak ezek?- hitetlenkedtem.
- Kéne? - vigyorgott.
- Na, menjünk sétálni. Ha annyira király vagy, gyere velem. - mosolyogva húztam ki az ajtón. Nem tehetett semmit. Szememmel próbáltam megbabonázni, mint ahogy ő szokott. Néhányszor csókolóztunk a fotósok örömére, de aztán sétáltunk tovább.
- Nem akarok hazamenni. - mondtam szomorúan.
- Pedig muszáj lesz. - ölelt át.
- Én nem megyek haza. Ezt már kijelentettem. Kész, vége. Hé, gyere velem. - húztam magam után egészen a házunkig.
- Újabb hihetetlen terv? - Nézett kérdően.
- A legeslegjobb. - vágtam rá felfűtve a kalandvágytól. - Állj meg itt! - toltam be egy bokor mögé. - Ha látsz egy kis fekete autót, akkor Apám az. Csak sikolts!
- De nem..- kezdte volna el. Persze nem hagytam. Mit várt Tőlem? Csak a cuccaimat akartam kihozni. Kulcsomat előkotorásztam a táskámból és nagyon halkan kinyitottam az ajtót. Megkönnyebbülésemre nem volt otthon senki, futni kezdtem a szobám felé. Mindent beledobáltam a táskámba, nagy nehezen bezártam a bőröndöt, majd ugyanolyan gyorsasággal futottam ki is. Az utca végéről közeledett Apám autója. Kockáztatni kellett. Megfogtam a bőröndömet és bedobtam a bejárati ajtó melletti bokorba. Ugrottam a bőrönddel én is. Csöndben voltam , amennyire csak tudtam. Lélegzetvisszafojtva vártam míg a léptek elhaladnak mellettem és benyitnak az ajtón. Már futottam.Intettem Louis-nak, hogy tűnés!
- GWEN!! - hallottam Apám üvöltő hangját. Csak futottunk, közben már nevettünk mikor elég messze voltunk. Nem vagyunk normálisak.