23. rész: Csak egy álom

Reggel fél 9 körül ébredtem. Nem voltam túl jól. Felemelkedtem az ágyról és körbenéztem. Ugyanúgy. Már  kiszálltam a fiúk öléből. Nem érdekelt, hogy mikor kelnek föl. Nagy nehezen elindultam a konyhába és valami reggeli-félét kerestem. Müzli. Tökéletes. Kiöntöttem egy tálba és enni kezdtem. Mindezt olyan kinézettel, mint egy zombi. Féltem belenézni a tükörbe.

- Jó reggelt! - szólalt meg Harry aki a konyha felé vánszorgott félig csukott szemekkel.

- Jó reggelt! - mondtam véletlenül magyarul. Nem vettem észre hibámat, csak akkor amikor Harry fura arckifejezéssel nézett rám. - Mi az? - ezt megint magyarul.

- Miről hadoválsz itt nekem? - nézett összeráncolva a szemöldökeit.

- Bocsánaat! - szóltam oda, amikor rájöttem a hibámra. - Csak a megszokás beszélt belőlem Magyarul. 

- Oké. Semmi baj. Nem tudom, Te hogyan tudsz azon a nyelven beszélni, furább, mint a kínai.

- Na, azért nem. - nevettem fel.

- Mennyi az idő? - kérdezte a mellettem csámcsogó Harry. Megnéztem a telefonomat.

- Háromnegyed kilenc. - szóltam oda.

- BASSZUS! ÉBRESZTŐ SRÁCOK! MEGHALLGATÁS! - ébredt fel teljesen Harry. Na szép! Szegény fiúkat aludni sem hagyja. Odasétáltam a kanapéig és ébresztgetni kezdtem a 4 lusta énekest. Niall orra elé egy tál müzlit raktam, így rögtön felébredt. Liam felé egy kanállal közeledtem. Louisnak répát kínálgattam és rázogattam a vállát. Zayn-t egyszerűen keltegettem, Őt megkíméltem, hiszen már tegnap sem hagyták aludni.

- Ébren vagyunk. - mondták a hétalvók.

- Menjetek reggelizni és készülődni. Nagy nap a mai! - vigyorgott füli érő szájjal Harry.

- Én megyek, befoglalom Louis fürdőjét. - mondtam nagy álmossággal. Megfürödtem, hajamat megigazítottam és ezt a ruhát vettem fel: 

Egyszerűen öltözködtem, nem volt benne kunszt. Lementem a többiekhez akik már készen voltak, kivéve Louis-t. Félig aludt.

- Gyere, Répafiú! - húztam magam után. Felvittem a szobájába, ráadtam egy csíkos pólót és egy piros nadrágot. 

- Ez olyan Louis-os.- szólalt meg bambán. 

- Direkt, te lüke. - nevettem fel.

*

*

Beültünk egy kocsiba. Harry vezetett, mellette én, hátul meg a fiúk nyomorogtak félig aludva.Hagytam őket.

- Na most már elmondod, hogy hova megyünk? - kérdeztem.

- Itt is vagyunk. - szólalt meg oldalas vigyorral az arcán.

Bementünk egy hatalmas épületbe, ahol mindenféle emberek futottak egyik teremből a másikba. Nagyon hülyén éreztem magam, olyan elveszettnek. A fiúk belöktek egy nagy irodába. Egy elég komoly férfi ült ott.

- Sziasztok, srácok! Szia Gwen! - szólított meg minket.

- Szia Jack! - köszöntötte Harry. Ő volt a One Direction egyik embere. ( KITALÁLT! )

- Örülök, hogy itt vagytok. Mi már felkészültünk. Remélem tetszeni fog minden. Gwen, kérlek gyere velem, ma rajtad van a világ szeme. - mosolygott. Komolyabbnak hittem, de nagyon szórakoztató személyiség volt. 

Meg voltam szeppenve, nem tudtam mit csináljak. Olyan volt, mint egy álom. Mindig is szerettem volna énekes lenni. De ha így fogalmazok, akkor hazudok. Én nekem ez volt az álmom.

- Kérlek Gwen, kezd el. - mondta Jack, egy nagy ablak mögül. Féltem. Alig mertem belekezdeni, de végül belerázódtam. Egyre jobban ment. Végül úgy énekeltem, mintha már évek óta csinálnám. Nagyszerű érzés volt!

- Hihetetlenül jó volt! - vágta rá Jack, amikor abbahagytam. - Szerintem Belőled még lehet valaki.

Ezeknél a szavaknál leblokkoltam. Talán valóra válhat az álmom?