5. rész: A koncert előtti problémák

Eljött a koncert napja. Mindketten nagy izgalommal öltözködtünk, készülődtünk. Nekem minimális smink, és a hajam..ja azzal nem tudtam mit csinálni. Megmostam. a koncert 5-kor kezdődött. Megbeszéltük, hogy mikor indulunk és abban az időben el is indultunk. Sam-től ez furcsa volt. Sokat szokott késni, bár ebben én is jártas vagyok. Elindultunk. Út közben egymásnak beszéltünk arról, hogy milyen hihetetlen lesz Őket élőben látni. Mikor odaértünk már hihetetlenül sokan voltak ott. Nem bírtam, ki elkezdtem rángatni Sam kezét és közben a legkisebb helyeken próbáltam eljutni a bejárathoz. Nem sikerült. Sokan tapostak rá, de visszavágtam és a bakancsommal lépdeltem mindenkin. Egy esélyt láttam. Az pedig egy hatalmas autó volt, valami buszféle, ahol nyitva volt az ajtó, mindkét oldalon. Sam tudta mit akarok:

- Nem! Nem,nem, nem, nem! Oda nem mehetünk b..- már nem tudta befejezni a mondatot, mert Én behúztam a kocsiba. Nem volt jó ötlet. Kiderült, hogy az én okos kis eszemmel pont a One Direction külön buszába mentem be, ahol a fiúk is bent voltak. Nem láttak meg. Szerencsém volt, így el tudtam bújni. Sam-et csak rángattam magam után, nem is gondolkozva, de a legkisebb helyre bementem. A vécébe. Nem volt szerencsés. Lépteket hallottam az ajtó felől, de utána eltűntek és csak egy nagy sikoltást lehetett hallani. Úgy látszik kimentek. Hihetetlen nagy pácban voltunk. Nem mertünk megmukkanni, Sam hagyta, hogy húzzam magammal, látta, hogy tudom mit csinálok. A kocsi elindult. Nane! Csak ezt ne! De még is hova megy? Egy résnyire nyitottam ki az ajtót, és láttam, hogy nem volt ott senki. Kimentem, de lefeküdtem a földre, mert a kocsi megállt. A sofőr kiszállt és nyitva hagyta az ablakot. A busznak nagy ablakai voltak, éppen kifértünk rajtuk. Sokáig időztünk a kocsiban, de kijutottunk. Végül rohanva értünk be a koncertre hátulról. Próbáltam vigyázni, mert elöl nem juthattunk volna be, az ajtók be voltak zárva. Rohantunk a folyosókon közben mindenfelől lépteket hallottunk, főleg mögülünk. Mindketten bámultunk hátra miközben futottunk előre. Egyszer csak nekiütköztünk valakinek. Mikor feleszméltem nem mertem felnézni.....

Louis Tomlinson állt előttem, értetlen arckifejezéssel. Mi ketten csak bámultunk rá, nem tudtunk megszólalni.

- Ti mit kerestek itt? - nézett ránk.

Én kikaptam barátnőm kezéből a répa plüsst, amit Sam Louis-nak vett, és odanyomtam a kezébe. Ő csodálkozva mosolygott és mire megkérdezte volna a nevünket..:

-Mi a nevetek? Hé? - megfordult és ennyit hallott:

- Remélem kiengesztellek ezzel az eltévedésünkért.

Nem értette mit beszélek de csak mosolygott. Ez volt az első találkozásom a kedvenc zenekarom egyik tagjával.