Mikor befejeztem kíváncsian vártam, hogy mi a véleményük.
- Öhm... - kezdte el Harry.
- Ennyire rossz? - kérdeztem.
- Hihetetlen-jó. - mondta Zayn. A többiek csak bólogattak.
- Énekeltél már valaha sok ember előtt? - bámult rám Niall.
- Nemnagyon.. Sőt, egyáltalán nem. - válaszoltam nyugodtan.
- Ne hazudj! Profin nyomod, ezt még én sem hiszem el! - akadékoskodott Loui.
- Tényleg nem!
- Oké, oké, de.. Gyere velem. - mondta Harry majd megfogta a kezem és kihúzott a konyháig. A többiek jöttek velünk. Harry a telefonjáért nyúlt, majd tárcsázni kezdett.
- Kit hívsz? - kérdeztem. Nem kaptam választ így megcsikiztem a fürtöst, hogy engedjen el. Mikor ez megtörtént szorosan odahajoltam hozzá a fülemmel és hallgatózni kezdtem. A többiek követtek.
- Halló? Igen, én vagyok az, Harry. Szeretnék holnapra odamenni, találtam egy tehetséget. Reggel 10 óra megfelel? Rendben, köszönöm! Viszont hallásra!
- Ki volt az? - már kezdtem ideges lenni.
- Ja, senki. - mondta nyugodtan Harry.
- Tudom, hogy valakit hívtál, de kit? - nem kaptam választ. Egész nap ezzel a kérdéssel bombáztam Harry-t, de sosem kaptam választ. Fáradtan és dühösen rogytam le a kanapéra amikor már nem hittem benne, hogy Harry-ből kiszedem az infót.
- Na, feladod? - kérdezte vigyorogva.
- Ja. - mondtam fáradtan. Hozzábújtam Loui-hoz és a lábamat Zayn ölébe raktam. Elaludtam. Nagyon fáradt voltam már, nem bírtam volna felmenni a szobába.
*
*
Mikor felébredtem olyan hajnali 2 óra lehetett. Nem tudtam pontosan megjósolni. Ugyanabban a pózban feküdtünk, a fiúk is elaludtak. Próbáltam a telefonomért nyúlni, de nem sikerült, ha megmozdultam volna, mind a két fiút felébresztettem volna. Ezzel a tervvel felhagytam és inkább visszadőltem Loui ölébe. Olyan édesen aludtak. Muszáj volt megtudnom, hogy mennyi az idő, ezért a drága Loui zsebeiben kotorásztam egy telefont keresgélve.. Semmi. Kutakodtam kicsit Zayn zsebeiben is mikor a telefonja kandikált kifele a pulcsijának az egyik zsebéből. Ez az! Megfogtam és megnéztem az időt. Hajnali 4. Na, szép. Felmentem érdekességképpen a saját Twitterem-re, megnézni, hogy mi újság. Tele voltam követőkkel, nagyon-nagyon sokan írtak ki rólam mindenfélét, pozitívat, negatívat egyaránt. Volt Gwen Rox imádok közössége, de ennek az ellentéte is. Már fent voltak a képek, amiket az énekelgetés és futás közben csináltak rólunk. Csak mosolyogni tudtam rajta. Aranyosak voltunk együtt.
Később leraktam a telefont és próbáltam elaludni. Nem kellett sok idő, újra könnyedén elnyomott az álom..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése