16. rész: Karjaiban

Sötétség. Ennyit láttam. Nem éreztem semmi fájdalmat. Nem történt semmi. Vagy mégis? Nem tudtam. Nagy nehezen nyitottam ki a szemem. A karjaiban voltam. Ő mentett meg. Harry Styles. Hátranéztem, de csak annyit láttam, hogy a kocsi ajtaja le volt törve, Szóval most nem élnék. Ezt nem hiszem el. Visszanéztem rá. Mosolygott. Nem érdekelte az autója..Nem érdekelte. Csak annyi, hogy én jól vagyok. Ki kellett volna mennem.
- Jól vagy? - kérdezte mosolyogva. - Nyugodj meg. - tette hozzá halkan.
Nem érdekeltek a következmények. Nem érdekelt semmi. Megcsókoltam. Ő hagyta magát, el sem húzta a száját. Erre várt, erre a pillanatra. Nem kellett volna megtennem..
Fotósok gyűltek körénk, az autó köré, mire mindketten gyorsan feleszméltünk.
- Menjenek innen! - kiabáltam.
- Gyere! - fogta meg a kezem és kihúzott a kocsiból. Futottunk ahogy csak tudtunk, nagy nehezen hagytuk le őket. Elkezdtem sírni.
- Mi..mi..mi a baj? -kérdezte Harry gyorsan.
- Nem kellett volna megtennem. Nem kellett volna Louis-nak egy újabb szenvedést okoznom. Miért vagyok ekkora barom. Haza akarok menni.
- Haza kísérlek. - mondta, Én pedig beleegyeztem.

Már otthon voltam amikor Louis hívott:
- Szia! Jól vagy? -kérdezte idegesen.
- Szia! Nem, nem vagyok jól, egy barom állat vagyok, és Te nem érdemelsz meg engem. Nem, nem és nem. Sajnálom! - lecsaptam a telefont. A bűntudat emésztgetett engem, szörnyen éreztem magam.
Újra csöngött a telefon:
- Mindenről tudok. Nincs semmi baj. - szólt gyorsan közbe.
- De igenis van! Nem érdemelsz meg, én egy útszéli senki vagyok aki minden második fiúval smárol. Ez a tény. - már-már sírtam : - Igen, megtettem és bármennyire sajnálom, nem tudok semmit tenni. Csak annyit mondani, hogy sajnálom.
- Nem lesz semmi baj. Nem vagyok Rád mérges. Csak annyit kérek, hogy gyere el hozzánk. Szeretnék veled beszélni. Én már mindent megbeszéltem Harry-vel. Kérlek. Neked is jó lesz!
Letettem a vonalat és felkaptam a kabátomat. Kint zuhogott az eső. Köszönés nélkül ugyan, de kirohantam. Nem tudtam mire számítsak.