13 éves gyerekként sem hittem soha, hogy megtalál a szerelem. De megtörtént. Nem volt sex, se bűn, csak igaz szerelem. Hiszen, lelkünk tiszta volt, életünk egyszerű, nem voltak talányok.
Egy megcsörrenő telefon, egy törött szív. Fenekestül változott meg az életem, gyorsan fel kellett nőnöm, különben a fájdalom nyelt volna el. Akkor tapasztaltam meg mi is ez.
Könnyeimet elengedtem, erősen szorítottam, miközben öleltem a lányt. Meghatotta történetem, melyről senkinek még az életben nem meséltem. Egy elzárt, maradandó élmény.
Sosem felejtelek el. Örökké szeretni foglak, Tom.
*később*
- Minden oké? - kérdezi kezemet fogva Louis.
- Most már igen. - nyugodok le, s szinte elbújok ölelésében, mely magához ránt. - Tudni szeretnéd?
- Ha így érzed jónak, igen. - néz rám két szemével.
Elmondtam neki. Elmeséltem mindent, s már magabiztosan néztem szemébe mesélés közben.
- És azután?
Egy nagyot nyeltem. Szívem torkomban dobogott.
- Meghalt egy autóbalesetben.
Ekkor könnyeim újból erőteljesen kezdtek hullani, nem is éreztem semmit. Mintha csak én és a gondolataim lennénk bezárva.
- Köszönöm, hogy elmondtad. - mosolygott rám, vigasztalásképpen.
*reggel*
- ANETTE! ANETTE! AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAANETTE! - üvöltök teljes nyugodtsággal, miközben lesétálok a lépcsőn.
- Ne üvölts Gwen, a konyhában van. - fogja be fülét Liam, nevetve.
- Telerakom a szobádat kanállal, ha nem vigyázol, Payne. - kacsintok rá, majd tovább üvöltve indulok be a konyhába. Elit terület, csak nagy ínyenceknek. Szóval nekem a belépő ingyenes.
- AAAAAAAAAAAAAAAAANETTE! - üvöltöm beérve, mire valaki rámförmed:
- Itt vagyok melletted, Gwen! - nevet.
- Okés, szóval eljössz velem kávézni?
- Azt itthon is lehet.
- Liam csinálja, szóval nem.
- Hallottam! - szól be az ajtón az említett.
- Na, de komolyan, öltözz és indulunk. - csaptam össze kezeimet, nem hagyva a lányt válaszolni.
Kimentem a konyhából, majd felsétáltam a lépcsőn, s előkerestem valami ruhafélét. Valamit.
- Kéééész vagy már? - nyafogtam a lány szobája előtt, mire An kijött. - Csini. - nyújtottam rá nyelvem.
- Ennél kevesebb ruhát sem vehettél volna föl. Fázni fogsz.
- Bocsi, anyu. - néztem rá kiskutyaszemekkel.
- Ha fázni fogsz, ne nekem nyafogj. - borzolta össze hajamat mikor leértünk a lépcsőn. Elköszöntünk a fiúktól, majd elindultunk.
- Fááááááázom.
- Tudtam, hogy ez lesz.
- De nagyoooon.
- Mert buta vagy és nem öltözöl fel rendesen. Bezzeg meleg időben is ezt a bakancsot veszed föl. - nevet rajtam.
- Ne sértsd már meg szegényt. Vannak érzései. - játszom a hülyét.
Odaértünk a kávézóhoz, majd beültünk.
- A jó öreg Starbucks. - dőlt rá az asztalra An. - Itt jó az idő.
- Ja. - küldtem egy csókot a radiátornak, mire Anette elnevette magát.
- Túl forró a kávém. - fújta az italt a lány. Haja gyönyörűen fénylett, s arca kipirosodott a hidegtől.
- Ne sírjon a szád, kicsirigó. - nyújtom rá a nyelvem, mikor hirtelen megszólal egy ütősebb szám. Eddig csak lassú, könnyebb zenék mentek. Szemem megcsillant, s lábammal kezdtem dobolni. Moves Like Jagger. Imádtam.
- Muszáj táncolnom, különben kivetem magam az ablakon. - néztem rá nevetve.
- Csak azt ne. - nevet ő is.
- Na, de komolyan. Mindjárt vége.
- Most kezdődött csak el.
- A régi szép időkben, mikor még fiatal voltam hosszabbak voltak a dalok. Na, gyere! - nyújtom a kezem, majd elkezdek táncolni. Anette cikin érezte magát, főleg, hogy az én tánctudásom szörnyű.
Egy ideig ráztam, mindenki minket nézett, még tapsoltak is, de a szám véget ért. A végén néhány fiú fütyült is.
- Ez nem volt semmi! - nevet tovább Anette.
- Most mondd, hogy rossz volt. - húzom föl egyik szemöldökömet. - Király volt.
- Sziasztok lányok! - szólított meg minket egy ismeretlen fiú. Deszkás alkat.
- Hellóka! - üdvözlöm bátran.
- Helló! - köszön Anette, nem valami nyugodtan.
- Megzavartam valamit? - kérdezi.
- Csak két lány nyugodt, vasárnap délutáni kávézását. - közlöm vele szárazon.
- És ha meghívlak titeket még egy kávéra.
- Akkor maradhatsz.
Kihasználtuk a helyzetet, a legjobb kávét rendeltük.
- És, kedves Gwen. - fordult hozzám. - Imádom a hangod. Szingli vagy, ugye?
- Louis Tomlinson megvan, ugye? Prüntyőkém, el kell, hogy szomorítsalak, mert éppen vele járok.
- Azzal a nyálgéppel. Nem tudtad, hogy melegek.
- Ha azok lennének, nekem mondanák el először, de mivel ennek semmi jelét nem adják és neked nem hiszek, ezért nem.
- Milyen harapós! - néz rám csábosan. - Szerencsés lehet, az a kis buzi.
- Oh, talán még nem is mondtam, de ha még egyszer ide mersz jönni, itt pofázol, akkor legközelebb betöröm az orrodat. Csak úgy mellékesen, amúgy. - kortyolok bele a kávémba, még mindig őt nézve.
Nem szólalt meg egy ideig. Anette felé fordult.
- És te, szépségem?
- Hozzá ne merj szólni. - állok föl, majd Anette visszahúz.
- Megtennéd, hogy elhúznál innen? Persze lécci. - mondja neki Anette, majd visszaülünk.
A fiú megteszi, majd visszaszól:
- Dave vagyok! - kacsint, majd haverjaival együtt elhagyja a kávézót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése