58. rész: Néhány felvétel a forgatás előtt

- Nem....Megy... - mondta nekem Anette. Na, milyen kis segítőkész!
- Mi ez a ricsaj hajnalok hajnalán? - jött ki a szobájából Zayn.

- Persze..Csak..Vicces. - válaszolt az éppen a földön röhögő An.
- Mi olyan vicces, hogy még felállni sem tudsz? - tette fel a kérdést, mire ő ránk mutatott.
- EL AZ ÚTBÓÓÓÓÓL! - ordítottam, befutottam Louis szobájába, s bezártam az ajtót. ÁLDOTT AJTÓ!
- Egyszer úgy is ki kell jönnöd. - verte az ajtót Niall. Úgy sem kap el!

*

- Amúgy ki csengetett? - kérdezte Niall. An rám nézett, majd elkezdte mesélni.
- Tegnap mikor voltunk a kávézóban, egy srác odajött, majd próbált flörtölni, - ekkor Louis és Niall rögtön felnéztek. - de Gwen lekoptatta. És most is ő volt itt. Fogalmam sincs, honnan tudta, hogy itt lakunk. De csak kávét hozott, nem mondott semmit. - fejezte be a lány, majd megrántotta vállát. Talán nem volt egy mesés ötlet elmesélni ezt a fiúknak.
- Miért nem szóltatok? - tette fel a kérdést idegesen Niall. - Megölöm! - állt fel az asztaltól, majd elindult.
- Hééééj állj már meg. - pattant fel a lány hihetetlen sebességgel, majd utána ment, s elkapta a karját. - Nyugi. Azt sem tudod, hol keresd. Hagyd. Majd ha megint jön, majd akkor leütheted, jó? - nézett komolyan a szemébe.
- Jó. De mindenképp szólsz! - mondta ujjával An-re mutatva, majd levette a kabátját.
- Igen. - bólintott, majd kézen fogva visszajöttek a konyhába. Tiszta romantika.

Halkan kezdtem el énekelgetni, miközben csináltam magamnak az újabb szendvicset. Észre sem vettem, hogy a többiek mögém gyűltek, s hirtelen sebességgel fordultam meg.

- Mi van, összeesküdést szerveztek vagy mi? - kérdezem tőlük.

- Csak hallgatjuk a hangod, hülye.

- Figyellek titeket. - mutogatok rájuk ujjammal, majd felnevetnek.

- Csinálsz nekünk kaját, mami? - kérdezi lányos hangon Niall.

Csak dalolgattam tovább. Eljátszottam, hogy nem érdekelt.

- Most nem hallja? - suttogja Niall.

- Hülye, csak megjátssza. - nevet Anette, majd hátrafordulva vigyorgok.

- Csak dalolós kedvemben vagyok. - mosolyodok el. 

Délután a fiúknak fotózásra, nekem meg felvételre kellett menni. Még néhány elintézett ügy és élőben vesszük fel a klipet. A címe "Look into my eyes" lett, ami csak egy hirtelen fellángoló ötlet szüleménye. A többieknek tetszett és meg majd szétrobbantam a dicsőségtől, hogy 5 másodperc alatt alkottam meg a dalom címét. 

- Kész vagy? - kérdezem az előszobában Anette-től.

- Ja. - kapja fel a telefonját, majd elindulunk.

- Éhes vagyok. - szólalok meg a kocsiban.

- Te mindig. 

- De most nagyon.

- Mit kezdjek veled? - néz rám mosolyogva.

- Egy kis Nando's? 

- Csak befutsz és kifutsz. - mutogat ujjával, majd a kocsi leáll. Szinte kiugrok a járműből, majd befutok. Hihetetlen sebességgel rendelem meg a kaját, majd beleütközök valakibe.

- Na mi van, nem fésülködtél? 

Rögtön megismertem azt a rekedtes, mindig hülyén mosolygó hangot. Irritáló.

- Bocs ember, de ha megbocsájtasz. - kerültem volna ki, de megállított.

- Hova-hova? 

- Ha lenne közöd hozzá, se mondanám el.

- Nem vagyunk haverok?

- Ki hazudott ilyen hatalmasat neked? - kérdezem értetlenül.

- Jól van, elengedlek, de legközelebb tényleg fésülködj. - kacsint rám, majd újra előhúzza kaján mosolyát. 

- Ideje volt, drága. - kerülöm ki, majd kisietek az épületből.

- Hol voltál ennyi ideig? - kérdezi a bent ülő lány, sürgetve.

- Szerinted? A kávés bácsi.

- Az a nemnormális. 

- Találjunk ki rá csúnyább szót. - mondom, majd a kocsi újra megindul. 

A hatalmas épületben rengeteg ember dolgozik, s már szorgosan várják, hogy odaérjek.

- Jack, kérlek ne haragudj.

- Nando's? - kacsint rám.

- Belelátsz a fejembe. 

Elég sokáig dolgoztunk, míg végül Jack elengedett és szabadok lehettünk. Végre! Nem mintha unnám, de mégis. 

- Mit csináljunk, te szőkehajú démon? - kérdeztem kimerülten An-t.

- Honnan vannak ezek az értelmetlen becézéseid? - kérdezi nevetve.

- Ki kellett adnom magamból, már hiányom van. - néztem rá kiskutyaszemekkel. - Na, de mit csináljunk?