64. rész: Csalódás

- Most miért vagy ilyen velünk? - kérdezte furcsán An. Talán furcsállta Dave viselkedése. - Mármint na érted, eddig nem ilyen voltál most meg izé! - mutogatott a lány össze vissza, mire belőlünk egyszerre tört fel a nevetés.

- Hát. Ezt.. - kezdtem el kinyögni akart mondatomat.  - Jól. Megmondtad. - fejeztem be, mire An durcásan nézett ránk.
- Jól van! Tudod, hogy nem tudok fogalmazni! - nevette el magát a lány, majd mosolyogva nézett az ég felé.
- Hát most már én is tudom. - mosolygott Dave, majd válaszra nyitotta a száját. - Visszatérve a kérdésre...a többiek miatt voltam olyan, amilyen. Tudjátok, nem rég költöztünk ide és szerettem volna beilleszkedni. - rántotta meg kicsit félősen a vállát. Tetszett ez a viselkedése.Jó fejnek tartom. - De rájöttem, hogy én nem ilyen vagyok. - mosolyodott el egy kicsit bizonytalanul.
- Értem. - mosolygott tovább Anette.
- Köszi, hogy haza kísértél. - mondtam a fiúnak, mire barátnőm hevesen bólintott.
- Nincs mit. Umm.. Lányok... - kezdte el mondani, mire kérdőn néztünk rá. - Megadjátok a számotok, hogy még tudjunk beszélni? - darálta el a végét.
- Ja, persze. - mondtam, majd elkezdtem diktálni a számát, majd Anét is. Az övét simán tudom fejből.
- Köszi. Na akkor én. - kezdett el mutogatni, mire felnevettünk. - Megyek. Majd beszélünk.
- Oké. Szia Dave. - integetett a lány neki.
- Sziasztok. - fordult meg sétálása közben, majd intve egyet, eltűnt.

*

- Hol voltatok eddig? - kérdezte a kanapén elterülő Zayn. A fiúk a nappaliban ültek, de mindenki mást csinált. Én kifújva magam lehuppantam Louis mellé, majd Anette-re mutattam.
- Az ő hibája! - mondtam, mire a lány egyik szemöldökét felemelve válaszolt,
- Tényleg? Az enyém? - kérdezte már nevetve, - Én loptam el a másik cipőjét, és rohangáltattam meg a plázában? - kérdezte szemöldökét még mindig felvonva.
- Gwen? Ne már tényleg? - kérdezte Harry, mire egyszerre nevetett fel az összes fiú. A szőke lány szinte leesett barátja öléből, a fiú úgy nevetett.

*

- Nincs kedvetek bulizni menni? Olyan rég voltunk... - vetette fel az ötletet Harry, mire a többiek bólogatni kezdtek.
- Néha neked is vannak jó ötleteid! - dicsértem meg a göndörkét, s összekócoltam haját.
- An? - kérdezte Niall barátnőjét.
- Nekem most nincs erőm...se kedvem. Ti mennyetek nyugodtan, én inkább itthon maradok. - mondta a lány mosolyogva.
- Akkor én is maradok. - mondta Niall. A srác szívesen menne, látszott rajta.
- Nem. Te mész bulizni. - mondta An mosolyogva. - Elleszek! Nem kell vigyázni rám. - mosolyott rá, majd egy puszit nyomott szájára. Tiszta romantikus.
- Én is itthon maradok. - mondta Zayn. - Semmi kedvem most ehhez. - fejezte be.
- Na látod. Nem is leszek egyedül. Menny nyugodtan. - mondta Niallnek, mire bólintott.
- Oké. De biztos? - kérdezte, nagy szemekkel fürkészve a szőkeség arcát.
- Biztos.
- Na gyerekek akkor készülődjünk! - ordította el magát Louis.
- Itt vagyunk melletted, te idióta!- verte fejbe Liam az előbb említettet.
- Gwen! Segíts! Liam bánt! - kérlelt engem idióta barátom. Imádom.

*

- Jó szórakozást! - köszönt el tőlünk már az ajtóban állva a lány, majd becsukta az ajtót. 

- Hova is megyünk? - kérdeztem a többieket, bár inkább Liam felé küldtem a kérdést.

- Egy clubba.

- Na ne mondd! És melyikbe? - nevetek rajta, majd előrébb hajolok helyemen.

- Nem tudom a nevét.

- Milyen jól informált ma mindenki. - vigyorgok vadul Liam-re, mikor megpróbál megsértődött arcot vágni, de nem sikerül neki.

- Mindjárt ott vagyunk! - ordít fel Louis.

Kiszálltunk a kocsiból, majd mind elindultunk. A sok füst, a sok ember. Nem mindig esik jól.

- Inni kéne valamit. - szólalok meg a fiúk között összepréselve. 

- Ha odajutunk, iszunk. - mosolyog rám Louis.

Elindulva sok ember között tolongtam, majd odajutottam a pulthoz. 

- Valami erőset! - mosolygok a fiatal srác felé, mire odatöltött valamit a kis pohárkába. Lehúztam, majd számat megtörölve megszólaltam: - Akkor ebből még 5- öt! 

*

Az aznap este kissé kimaradt. Sőt inkább teljesen maradt ki. Nem tis tudom, hogyan jutottam haza, de reggel már az ágyamban keltem.

- Ez mi????! - kiáltok fel, mikor meglátom lábfejem majd kezem.
- Gweeen ehhez nagyon koooráán v...Mi a franc ez? - kérdezi hirtelen felkelve Louis.
- Szerintem jól látjuk.
- Nekem is van?
- Nézd már meg, honnan tudjam? Így sem tudom EZ hogyan lett.
- Egy gördeszkázó ember? Tényleg? Ez komoly? - vált hangja kislányossá, mikor kinevetem.
- Ne nevess, neked is van!
- De nekem legalább valami művészi.
- Nagyon művészi egy-egy szív a lábfejeden, tényleg.
- Aki csináltatta is ivott kicsit.
Nem tudtam mire vélni ezeket, ennyit nem ihattam. Nem. Ennyit nem.
- Én most megyek és megiszok 200000 liter kávét, szerintem ez egy álom, te aludj vissza. - felállt, hajamat összekócolta majd leindult.
Értetlenül néztem utána, majd egy kócos szőke buksira lettem figyelmes.
- Szia Gwen! - köszönt műmosollyal. Nem válaszolok. Komolyan fürkészem. egy dolgot megjegyeztem. Nem tudnám kiverni azt a nyálas képet akkor este. Meg azt sem amit tettem.
- Tudom, hogy emlékszel.
- Ó, és mégis honnan tudod? Ennyire józan voltál?
- Muszáj megbocsájtanod.
- Ne nekem mondd. Nem tőlem kell bocsánatot kérned!
- Nem akartam azt tenni.
- Drága, el kell szomorítsalak, hogy már megtetted. Miért?
- Én szeretem! - veszi magasabbra hangerejét. - Nem akartam ezt tenni. Én nagyon szeretem An-t. - bámulja tovább a földet, már könnyes szemmel.
- De miért tetted? - szinte suttogtam.
- Nem..nem tudom.
- Csodálkozol ha még meg is pofoztalak miatta? Csodálkozol? Lesmároltál valami útszéli senkit, mert sokat ittál, vagy olyan kedved volt! Most nekem kérlelsz, hogy bocsájtsak meg, ne ide gyere, menj szépen a barátnődhöz, neki mondd amit akarsz. Menj innen. Nem tudok rád nézni. Most derül ki, hogy akkor még tudtad is mit csinálsz, még így is van képed nem elmondani neki? Még így is?
Nem bírt megszólalni, már keservesen sírt, hangtalanul.
- Csalódtam benned. - néztem ki az ablakon. - Most menj el. Mondd el neki. Ne tedd tönkre az életét.
A fiú összeszorult gyomorral nézett továbbra is rám, szinte esedeztek szemei. Én komoly tekintettel figyeltem őt, amint egy "igazad van" pillantással kimegy a szobából.
- Anette ne menj el! Kérlek! - hallom a fiú hangját, amint az épp lefutó lány után kiabál. Felállok, arrébb lököm a fiút, hogy legyen helyem, majd a lány védelme érdekében utána futok.