57. rész: Lusta egy társaság

- Fordulj fel te retardált állat. - mondja Anette halkan, szemeivel villámokat szórva az említett felé. 

Kissé meglepődve bámultam rá.

 - Jaj, nem te, hanem az. - mutat ki a kávézó elé, mire felnevetek.
- Nem is azért néztem így rád. - alig bírtam kinyögni a nagy nevetésem közben. - Hanem, hogy nem hallottalak még így beszélni. - mosolygok vadul.
- Csak akkor beszélek így, mikor tényleg felidegesítenek. - mondja, az utolsó korty kávéját is felszippantva.

- HAAAAZAAAAAÉRTÜÜÜÜÜÜÜNK! - ordítottam föl, miközben szegény lány épp a kabátját hámozta le magáról. A konyhából kilépett Niall és Louis. Niall kezében egy szendvics, Louiséba répa. Bolondok.
- Látom bevásároltatok. - mondja Louis mire bólintottunk.
- Yep. - mondta An, majd Niall kikapta a kezéből a szatyrot és felrohant vele az emeletre. Zűrös egy manó.

 - Akkor. Én. Most. - dadog An felénk nézve, majd kilő, mint egy rakéta, s felfut a lépcsőn.

- Okéjó. - mondom bambán, majd lerakom a szatyrokat, s komolyan méregetem a fiúkat a nappaliban.

- Szia Gwen! - jön le mosolyogva Zayn, mire én mutogatva visszaszólok:

- Ne sziázz itt nekem, te Bradfordi rossz fiú! Azt hiszed én, mint ártatlan nő fogok minden munkát végezni? Gyerünk gyerekek, pakolni! - indulok el felé, mire mindegyik fiú futni kezd felfelé a lépcsőn. - Nem ússzátok meg!

Mindegyik másik irányba fut, még én rohanok utánuk. Látom, hogy Niall szobája nyitva van, ezért oda settengetek be először. Lábujjhegyen osontam be, de mikor beértem egy hatalmasat ordítottam, s egy puffanást fogadtam.

- Gwen, te teljesen megőrültél? Ez mi volt? - förmedt rám a lány. Egy percig dühösen nézett rám, majd olyannyira elkezdtem röhögni, hogy már a földről kellett összekaparni.

- Minden oké. Élek még. - röhögök tovább, végül a lány értetlen arckifejezésével találtam szembe magam. - Ööööööö..Namindeeegy. Itt vannak a fiúk?

- Nincsenek, miért? - kérdezi kíváncsian.

- Elküldtem őket dolgozni, de elfutottak. 

- Csakis rád vall. - nevet föl.

- Az is biztos. De hol lehetnek?

- A többi szobában.

- Vagy itt. - nézek komolyan a szemébe, majd hihetetlen gyorsasággal megkerülöm, s mindent átnézek. Talán egy kis kupit is hagytam.

- Gwen, te mit csinálsz? Mindent szétszedsz! - követ engem An, de nem ér utol.

- Csak kutatómunkát végzek. - ekkor a lány feladja, s röhögve nézi, amint szétszedem a szobáját.

- Köszönöm a lehetőséget, Mrs Horan, de nem találtam semmilyen egy irányba menő fiúkat! - futok ki a szobájából, mielőtt elkaphatna. 

- FIÚÚK! HÚZZATOK LE A KONYHÁBA, KÜLÖNBEN MEG LESZEK SÉRTVE! - ordítok, bár mintha valaha is meghallanák. Anette nevetését meg a ház másik felében is meghallom. Na, mindenki kinevet. Király. - Összetöritek a lelkemet! - tettetem a sírást, majd visszamegyek Anette-hez.

- Jó nagy rumlit hagytál. - mosolyog rám.

- Segíts megölni mindegyik fiút! - nézek rá kiskutyaszemekkel.