71. rész: Ismerős arc

- Rob, Josh, Ben és Daniel.
Pimaszul rájuk mosolygok. Az utca hideg, s a járdán állni kényelmetlen, ezért is ülök le. A lány kényelmetlenül érzi magát, kérő tekintettel néz rám, de csak rányújtom a nyelvem.
- Mi szél hozott benneteket? - kérdezte Josh, a kissé Zayn-es figura. Ben volt a barnásbőrű, barna hajú, vicces fazon, míg Daniel komoly tekintettel méregetett minket.
- Pont az. - nevetek Josh felé, mire vág egy "na a kis pimasz" fejet.
- Nem vagy semmi. - néz rám kikérő tekintettel, mire rávigyorgok. Mosolyom rögtön elillan, s lefagyok. Az árny egyre közeledik, s ismerős a testtartása.
- Gwen? - kérdezi mély, sármos hangján.
- Ki az a Gwen? - kérdezem a fiútól, kelek a saját védelmemre.
- Mit kerestek itt?
- Te mit keresel itt? - vágok vissza. - Hogy futhatunk össze mindenhol? - ez már vicces.
- Ők a haverjaim és van egy olyan érzésem, hogy követtek, lányok! - nevet ránk, majd segít felállni.
- Honnan ismered őket? - kérdezi Daniel minket méregetve.
- Sok helyen futottunk össze, Gwen egyszer meg is pofozott.
- Ki az a Gwen? - kérdezi mögülem kilépve Josh, s értetlen pofát vág.
- Ja, ki az a Gwen, kedves Dave? - kérdezem én is, eljátszva, hogy nem tudom.
- Te, te bolond. - nevet föl a fiú.
- Én? Na, ne nevettes! - emelem védekezőn kezem, mire a fiú felnevet. Szemeibe nézek, s látom, hogy érti. Pimaszul mosolyog, majd húzogatja szemöldökét.
- Anette?
- Tessék? - kérdezi a lány, majd leesik neki, hogy nem bírta ki a hazugságot, s a saját segítségére kel. - Tessék? Te miről beszélsz?
- Jól van, bevallom, az igazi nevem Penelope. - mondom ki őszintén. - Ő itt Sam.
- Végre elmondtátok az igazat! - nevet ránk kedvesen Ben.
- Miért titkolóztatok? - kérdezi An-t szemlélgetve a kedves mosolyú Rob.
- Nem tudtuk, hogy eme nemes ifjú a haverotok. - mutatok megbecsülően a fiú felé.
- Hát igen. - vág elismerő fejet, mire odamegyek és csak kedvesen tarkón verem. - Aú!
- Igazán beülhetnénk valahova. - mondja kérdően ránk nézve Rob.
- Megbeszéltük! - csapom össze a tenyerem.
- Hova? - kérdezi mellettem a lány.
- Sörözni. - mosolyog a vállam mögött Josh, mire nevetve rávigyorgok. Bírom ezeket a fiúkat. Jófejek.
- Sam? - kérdezem tőle, mire félve bólint. Csak rá kell nézni és az ember tudja, hogy nem akar menni, de otthon sem akar lenni, nem ért semmit. Átkaroltam kezét, majd kedvesen rányújtottam nyelvem, hogy érezze, én mindig itt vagyok neki.