- Minden oké, nyugi. Nincs semmi bajom. - nevettem tovább.
- An. Ez mi volt Zaynnel? - kérdésem után a lány az út felé kezdett húzni, úgyhogy követtem őt.
- Ez csak egy baráti csók volt. Részemről. Én szeretem Zayn-t, de csak mint barátot. Nekem ez nem jelentett többet, csak megnyugtatott. Remélem ő sem értette félre. - fejezte be mondandóját.
- Értelek. De most hogy lesz? Elmondjátok Niallnek? - kérdeztem, mikor a lány megállt.
- Nem.
- Nem?
- Nem.
- Ne is. - mosolygok rá.
- Akkor meg minek kérdezed? - néz rám ő is már nevetve.
- Mert kíváncsi voltam, hogy tényleg-e. Tényleg?
- Igen!
- Akkor jó. - nyújtom rá nyelvem, mire ő csak egy vállba ütéssel válaszol.
- Őrült vagy!
- Tudom. - kacsintok rá. - Gyere! - húzom magam után, a lány pedig csak hagyja magát.
*
- Hol is vagyunk pontosan? - áll meg a lány, majd néz rám.
- Én sem tudom.
Felnevet, majd újra követni kezd, ahogy belevetjük magunkat a város mozgalmába. Beveszünk néhány telefonfülkét és vandálkodunk kicsit.
- Gwen, gyere már le onnan! Ahogy ismerlek úgyis leesel. - néz rám a szőke lány. Összefont karjaival oldalasan áll meg, s kérdőre vonva figyel.
- És ha nem?
- Akkor fizetek egy fagyit.
Abban a percben elesek, s egy hatalmasat zuhanok le a telefonfülke tetejéről. Egy újabb seb. Egy a sok közül, a lábam csupa folt, már nem is érdekel.
Én megint nevetve fekszem a földön, miközben a járókelők bámulnak, Anette pedig kiakad.
- Normális vagy? - kérdezi majd felsegít.
- Nem, mert már nem kapok fagyit. - nézek rá kiskutyaszemekkel, de abban a pillanatban megcsörren a telefonja. - Ez tuti a tiéd, én nem is hoztam el a telefonom!
Kiveszi a zsebéből a készüléket, majd füléhez emeli.
- Épp a városban vagyunk. Menjünk haza? Elvagytok nélkülünk, nem vagytok gyerekek! Főzni is tudtok. - a lány sóhajt egyet, de akkor kiveszem a telefont e kezéből.
- Hellóka! - nevetek bele.
- Szia Gwen! - üdvözöl Zayn.
- Oh, te kis nőcsábász! Mi a helyzet?
- Ezt ne nagyon hangoztasd! - nevet ő is. - Nem szerettek és nem jöttök haza?
- Nőhiány, mi? Hol maradnak a pasibulik? Chh.
- Nincs itthon kaja.
- Akkor már érthető. Hazamegyünk, de An csinál kaját. Szia! - letettem, majd visszaadtam jogos tulajdonosának a készüléket.
- Héé! - néz rám, majd rám nyújtja nyelvét.
- Te főzöl, asszony!
**
- Megjöttünk! - üdvözöltük An-nel egyszerre a fiúkat.
- Gwen, neked mi van a lábadon? - kérdezi Harry, mire mindenki az újonnan szerzett hatalmas kék foltra kezd figyelni.
- An, ments meg. - nézek rá olyan 'mondj el nekik mindent mert meghalok' fejjel. Rögtön veszi az adást majd rám kacsint és én akaratlanul is közte és Zayn között rángatom a fejem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése