73. rész: Végre minden oké..Vagy mégsem?

- Mi van?
- Segíts Répafiúúúúúú. - kérleltem az ágyon fekvő répaimádót, mire csak mentséget kérő arccal nézett Anette felé. A lány elmagyarázott mindent, néha beleszóltam, mert gonosz vagyok, de végül kifáradva vártuk a fiú válaszát:
- Semmi ötletem. - mondta kicsit félve Louis, gondolom félt attól hogy leütjük. Jól gondolta.
- Na de Louiiiiiiiis. - vetettem fejem a takaróba.
- Tényleg semmi ötleted? - kérdezte a lány, mire Louis a fejét rázta, s már indultunk volna, de a fiú csúnya szemekkel nézett a lányra.
- Ő itt marad! - mondta még mindig ugyanolyan szemekkel nézve a lányra, mire felnevetett, s átadott a gonosz répaevő gyermeknek.
- Jól van, meg ne egyél! - nevetett, majd kisétált, s becsukta az ajtót.

A fiú kisajátítva ölelt magához, majd visszaölelésemet nem firtatta, megcsókolt.

*

- A nőké a konyha! - jelentette ki teljesen normálisan Louis, mire hisztérikusan kérdeztem vissza:

- És mi van azzal, hogy szeretsz, vagy a többi hűséges, de egyben macsó tulajdonságoddal? 

- Ilyen az élet. - vonja meg a vállát, mire csak odafutok hozzá, s a fülébe súgom:

- Ilyen kedves vagyok veled mindig, erre még bántasz? 

- Én kértem, hogy maradj velem. - mosolygott huncutul.

- De én maradtam ott! Látod, kedvesség. - veregettem meg büszkén mellkasom, majd kijelentésemre a lány megrezzent: - A nő a háznál főz. - vetem le magam kanapéra, de már fakanállal közelít a lány, s a mellettem levő ölébe ugrok. 

- Auuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuurggh. - húzza össze magát az illető, mire csak egy hosszú 'bocsibocsibocsibocsi' szóval kérlelem. Hazza egy ideig csak összeszorított szemekkel ül, majd elmosolyodik és megszólal:

- Legközelebb ne 'oda' vetődj rám. - mosolyog féloldalasan. - De azért maradhatsz. - ölel meg, majd tovább menekülök, mert támadóm újra követ. A következő éppen Liam, aki egyik kezével az ölébe ránt, majd mosolyogva tovább enged. Zayn a nevetéstől alig érzékeli azt, mikor beülök ölébe, s kérlelő arccal nézek felé, mivel a lány vészesen közeleg. Egy fakanállal!
Az utolsó félnótás Louis, aki inkább harcra buzdít, mint hogy megvédjen. Köszi. A kezembe nyomja a távirányítót, majd a lányhoz küld. Én kiállok magamért, a lány pedig nevetve hadonászik velem együtt.
- Ne bánts! Főzök a férjednek, csak ne bánts. - térdelek le a lány előtt, majd nyelvemet kinyújtva mosolygok.



- Szeretlek te elmebeteg nőszemély! - mosolyogtam rám a lány, miközben a zenére táncolok és 'főzök'. Anette jobban csinálta, mint én, én néha beleettem és kinevettem Niall-t, hogy nem adok neki. De persze ilyenkor amúgy imádok mindenkit.
- Tudom. Engem mindenki. - mosolyogtam önelégülten, majd oldalba bökött, s felnevettünk. A konyha romokban, én csupa koszos vagyok, és még csöngetnek is. Imádom kinyitni az ajtókat, most bevallom, de amint megláttam az újabb 5 férfiút, hallani lehetett, ahogy koppan az állam a szép kis parkettán.
- Anette, te rendelted kiszállításra ezt az 5 jómadarat? - ordítok a konyhába, mire a kint lévő fiúk felnevettek, de a bent lévő EGGGY IRÁÁNYBAA MENŐŐ FIÚÚK pedig furcsa arckifejezésekkel nézték, amint ismeretlen fiúk állnak az ajtójukban.