57. rész: Kisebb balesetek, Dave kávéja

- Cuki vagy! - kacsintok Niall-re, mikor kijön a fürdőből egy szál törülközőben. Nem zavartatja magát, de hát Niall Horan egy szál törülközőben, ki nem hagyom!
Anette karon fogott, majd kicipelt a szobából.
- FIÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚK! PAKOLJATOK EL LÉCCIVES! - ordította el magát An. Pár másodperc múlva Liam kilépett a szobájából, magával húzva Hazzát, Louis-t és Zayn-t majd szomorú arccal elindultak le a földszintre. - Köszönöm! - bólogatott elégedetten, majd rám kacsintott. - Így kell ezt!
- Not bad. - mosolyogtam elégedetten majd lementünk a konyhába, megbizonyosodni arról hogy a fiúk tényleg pakolnak. Nagyot néztem mikor így volt. Liam irányítása alatt pakoltak, mikor Niall lépett be a helységbe
- Hát ti? - kérdezi nagy szemekkel, mire mind egyszerre mutatnak ránk. - Ahaaaa. - vigyorodik el, majd próbál kiosonni.
- Állj csak meg szépfiú! - mondom neki oldalas mosolyommal. - Te is beállhatsz nyugodtan. - Niall szomorúan bólint, majd beáll a többiekhez. Feltartom tenyerem, An belecsap, majd elégedetten bólogatunk. Női uralom van, bakker! 

* Másnap *

- Ki az az állat, aki ilyenkor csönget? - mordulok föl, miközben kócosan meredek az ajtó felé.

- Ki lehet az? - nyit be hozzám An, ő is még kócos állapotban.

- Használható állapotban vagy? - kérdezem tőle.

- Fogjuk rá.

- Akkor nyiss ajtót. - dőlök el az ágyon.

Hallom amint a léptei leérnek, majd kinyitja az ajtót. Hirtelen becsapja, majd visszajön.

- Leütötted? - kérdezem a takaró alá bújva.

- Rád hagyom.

- Jó döntés.

- Dave volt. Még nem hiszem hogy elment. Rácsaptam az ajtót.

- Az a retardált állat! - ugrok föl, majd lerohanok a lépcsőn.

- Kedves Dave! Mi a halált keresel itt, miért nem hagysz már minket? Tetszett a tánc? Menj sztriptízbárba! - üvöltök, miután kitépem az ajtót. Mögülem felnevet Anette, az utolsó megszólalásomon.

- Neked is szia, kedves Gwen. - nevet fel oldalas mosolyán, majd a kezembe nyom két pohár kávét. - Hoztam egy kis kávét! Menj és fésüld ki a hajad, kócoska! - majd sarkon fordul, s kaján mosolyával elmegy.

Becsapom az ajtót, majd értetlen fejjel állok Anette előtt.

- Ugye nem az van rajtam, ami szokott? - kérdezem.

- De. Egy top, meg egy elég mini rövidnadrág. - válaszolja kuncogva.

- Legyen jó napja! - legyintek rá, majd lerakom a kávékat, s elemezgetni kezdem.

- Mi bajod? - kérdezi Anette.

- Mi van, ha megmérgezte? - nézek rá hülye fejemmel.

- Hülye vagy.

- Az lehet, de egy megmérgezett hülye nem akarok lenni. 

- Nem fogod meginni? Csak mert elég szomjas vagyok. - mondja nekem, mire csodálkozó fejjel nézek rá.

- Héé, nem is figyelsz rám? Meeegmérgezi. - mutogatom a poharakat. - Niall kóstolja meg először.

- Persze, pont Niall kóstolja meg! 

- Csoda, hogy nem szenvedett eddig ételmérgezést, az ő gyomra mindent kibír.

- Mondjuk igaz. 

Mikor benyitottam, hirtelen zuhantam a földre, mert Niall-al összeütköztünk. Ő csupa kávé, én meg rajta röhögök. 

- Öhm. Bocsi kicsi manó! - nevetek, majd segítek neki felállni. - De legalább finom volt? 

- Na, most megkapod, Rox! - kezd el rohanni, én pedig menekülök előtte.

- ANETTE SEGÍTS!