2012. november 25., vasárnap

72. rész: A négy újabb jómadár

Az alkohol és a cigaretta összekeveredett, füstös szaga csapott meg minket a kocsmába beérve. A sötét helység sok asztalból és egy bárpultból állt. A fiúk rendeltek, mi meg követtük őket, belemászva a témákba, a legnagyobb baromságokról beszélgetve. Őszintén hiányzott.
An kiment a sloziba (jóólvan amúgy WC), én pedig kicsit félően bólintottam, amiért simán elrabolhatnák a csúnyán néző, tetovált, kigyúrt állatok, én meg nem vagyok ott.
Josh vigyorgó arca zökkentett ki gondolatmenetemből.
- Na? - kérdezte, mire vágtam egy furcsa fintort, s kérdően meredtem rá és a többiekre. Dave pimaszul mosolyogva dőlt hátra.
- Öhm.Mi? - vigyorgok rájuk, mire a legtöbben arcon csapják magukat hülyeségem láttán. - Bocs, a gyilkos gondolataim jobban megfogtak.
- Meg akarsz minket ölni? - kérdezi újra Josh, mire rezzenéstelen arcom láttán még félni is elkezd.
- Még átgondolhatom. - húzogatom szemöldököm.
- Szóval van barátod? - kérdezi Rob. Szemeiből leszűrve tudom, hogy jobban érdekli Anette kapcsolata ezért inlább hunyorogva nevettem, s dúdoltam magamban a Rudimental - Not givin in c. számát.
- Nos? - kérdezi már Daniel is előrehajolva. Arcáról az egyik elolvasott könyv jut eszembe, a főhősnő pasija egy Mogorva becézésű Daniel nevű férfi volt. Milyen illő!
- Van. - elégítem ki válaszommal a jónépet, mire csak hátradőlnek, végre nincsenek az arcomban.
- Ki az? - hajol újra előre Rob, aki velem szembe kerül, én pedig előrehajolva szemezek vele.
- Lewis.
- Milyen Lewis?
- Lewis Hózentróger.
- Hülye vagy.
- De tényleg ez a neve!
Elnevetik magukat, majd a még mindig komolyan a témához kapcsolódó fejemre bámulnak. Josh is bámul mellettem, ezért tenyeremmel eltakarom arca egész felületét, mire beleröhög kezembe. Jól van, persze, nyálazd össze.
- Mesélj már magadról! - szólal meg Ben, mire felé kapom a fejem és hisztérikusan válaszolva mutatom ki értetlenségemet.
- És ti? Eddig komolyan rosszabbak vagytok, mint egy vallatáson. Már csak az a hülye fejbeverős lámpa kéne nektek. - mutogatok ujjaimmal rájuk, mire védekezően emelik fel kezüket.
- Ő Ben, Ő Daniel, Ő Rob, Ő a Főnök - mutatva Dave-re - Én pedig a Cuki vagyok.
Naperszeee.
- És hol marad a többi becenév? Mint a Mogorva, vagy a Róka?
- Ki melyik? - ijed meg teljesen Rob.
- Te vagy a Róka.
- Miért? - nyafog. Komolyan rosszabb, mint egy kislány.
- Ez jutott először eszembe a hajadról.
- Persze, nem adhattál volna valami menőbb becenevet, áá! - sértődik meg.
Így belegondolva tényleg Dave a főnök? Tiszta cuki.
- Akkor jövök én? Jó. Szóval Penelope vagyok, - itt alig bírtam ki nevetés nélkül, míg Dave rám kacsintott - Szeretek lovagolni, imádok énekelni, boxolni járok, vannak tetkóim. Ennyi elég? - kérdezem az arcukra emelve tekintetem.
- Kihagytad, hogy kék a hajad. - mondja halkan Josh.
- Azt hittem nem vagy színvak. - nevetek föl.
Furcsállva néztem Róka arckifejezését, s kezeimet lengettem arca előtt, de lefagyott. Vagy csak kifogyott az elem... Tudtam, hogy robot! Tudtam!
Hátranéztem, majd a vigyorogva néző párocskámat figyelgettem.
- A kedvenc fiú-lány párosom! - kiálltok fel, mire elgondolkozom azon, hogy van-e fiú-fiú vagy esetleg lány-lány párosom. Képregényben van, az számít? - Nem ültök le?
- Szerintem mi megyünk. Nem jössz? - mondja kedvesen An, mire a mellette álldogáló Niall mosolyogva nyújtja kezét a fiúknak.
- Üdv, Niall Horan vagyok. - vigyorog, mire a fiúk furcsán méregetik őt. - Gwent és Ant biztosan ismeritek.
Ekkor felpattanok, majd mentőtervként köszönök el.
- Köszönöm fiatalok, hogy meghívtatok, legközelebb is találkozunk, akkor talán búcsúpuszit is kaptok! - vigyorgok, majd kirohanok magammal rántva a lányt is. - Nialler nincs beavatva a tervbe, mi? - mosolygok rá, mire csak nevetés a válasza. - Úgy örülök nektek! - teszem hozzá.

*Otthon*

- Szeretethiányom van. - szólalok meg, mikor már az ajtóban állunk, s a két barátom éppen veszi le magáról a kabátot, s ami kell, én meg csak a bakancsom hámozom le magamról.
- Nekem is. - mondja a hasát fogva Niall, mire csúnyán nézek rá.
- Te tudod, hogy hol van a barátnőd, de az én Répagyermekem miért nem vár haza, mint egy jó feleség?
Erre a mondatomra, csak röhögést kaptam, de azt nagyon, szinte fetrengtek, mire halkan elosontam mellettük. - Ja, és csak azért mert összejöttetek, azért védekezni még kötelező. - üvöltöttem már a konyhából. Szinte belemásztam a kinyitott hűtőbe, s csak egy üveg Nutellát halásztam ki, majd jól eldugtam a fiú elől. Nehogymár megegye. Szemtelen kölyök.
Boldogan (persze a sörtől) felszambáztam az emeletre, majd benyitottam barátom szobájába. Édesdeden aludt. Jó lett volna megszivatni, de hát annyira én sem vagyok ébren, hogy futkározzak a lakásban, de aludni sem akartam.
Elindultam a vendégszobába, bevetettem magam a laptop elé, majd ott ültem, míg ténylegesen el nem álmosodtam. Elalvásom előtt nézegettem a Twitteren, mire láttam a 4 jómadarat, amint követtek. Biztos Dave mondta el nekik a nevem, a kis galád!

*Reggel*

- Még mindig szeretethiányom van, de most mér éhes is vagyok. - nyafogom An mellett ülve, aki mosolyogva figyelte, ahogy a barátja a reggelit készíti és közben a felét betolja.
Hátulról ölel meg egy bongyori személy, s mosolyogva tekintek hátra. A még félig alvó személy haja kócos, bár Louis összekócolt tincsei ( persze miattam ) rosszabbul állnak.
- Kaját már nem adhatok. - mondja Hazza morogva, majd lehuppan a kanapéra.
- Legalább valaki szeret. - nyújtom a nyelvem Nialler és Anette felé, akik csak mosolyogva nézik gyerekességemet.
Örülök, hogy a göndör személlyel még mindig jó a kapcsolatunk, bár emlékszem, hogy voltak rosszabbak is. Most viszont igaz barátok vagyunk, ennek csak örülhetek.
A fiúk félig aludva bömböltették a TV-t, mire megszólalt valami zene én pedig először csak a bárszéken ugráltam, de végül felálltam, s táncoltam kicsit. Megragadtam An kezét, s őt is lehúztam a bárszékről. Szegény lány.
A megszokott hülyeségem után leültünk enni, de rosszallóan figyeltem, ahogy a kócos ír eszi a legtöbb rántottát, azon kívül, hogy ő már amúgy is megevett vagy egy fél lovat. (csaaak képletesen, meg is vertem volna, ha lovat eszik. )
Morcosan odamentem, majd odahúztam mellé a székemet, s villámmal a tányérjából lopkodtam a rántotta darabokat, ő meg csak mosolyogva tűrte.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése