- Jaaaaaaaaaaa. - bólogatott az ír is elismerően, mard megtörölte maszatos képét, s vigyorgott ránk.
***
- Mondott valamit Harry.
- Hát tudod, már régebben is észrevettem rajta, hogy furcsa. Először egyik éjszaka jöttem le inni, mikor itt ült. Olyan szomorúnak tűnt. Most mikor kihívtam, meg sem szólalt, nem hiszem, hogy velem valaha is megbeszélné.
- Oké...- tanácstalan voltam. Én beszéljek vele? De.. áá. Nem akarom.
- Hallod, szerintem neked kéne beszélned vele. Úgy tűnik nekem nem fogja elmondani. - a lány komolyan fürkészte szemeimet, majd megadtam magam. Most mondjam azt, hogy: nem? Meg kell tudnom mi baja, de ahhoz be kell vállalnom ilyen beszélgetéseket.
A fiú még mindig szótlanul állt, mikor odaléptem hozzá. Kissé meglepődhetett, ezt vettem le arckifejezéséből.
- Gyere velem. - szóltam halkan, majd elindultam. A fiú halk lépései mardosták szívemet, nem tudtam mit is mondjak.
Kint hideg szél, egy kis ideig el is csodálkoztam a gyönyörű tájon.
- Itt vagy, Gwen? - kérdezi komolyan.
- Igen. - suttogom visszatérve.
Egy ideig csönd honolt, próbáltam összeszedni magam.
- Harry.. - szólítom meg, majd felnézek rá. Ő rám néz, majd szinte megszakad a szívem. Szemei szinte megragadnak, majd válaszol.
- Tudom, hogy segíteni akarsz, de..
- Nem fogok tudni.
- Nem azért mert utállak vagy valami, de nem fogom elmondani.
- Pedig megtehetnéd.
Hangosan felsóhajt, majd feláll. Odajön hozzám, s csillogó szemeivel fürkészi arcom. Leül a mellettem lévő székre és nem néz rám.
- Az életem így is bonyolult, ez nehéz nekem.
- Úgy beszélsz, mintha csak egyedül lennél. Ne haragudj, de egy bandában vagy, a családoddal!
Ekkor egy percig idegesen meredt maga elé. Arcát fürkésztem, de az egyre jobban torzult el.
- A nagyim meghalt. - hirtelen könnyek lepték el szemét. Éreztem, amint engem is elér ez az érzés.
Erősen öleltem meg, minden érzelmem beleadtam. Szeretnék segíteni neki.
- Itt van benned, ugye tudod? - bökök ujjammal a szíve felé.
- Tudom. - ölel meg újra.
***
- Elmondta. - mondtam komolyan, mélyen a szemébe nézve. Kétségbeesett arcát néha eltakarta szőke tincsei, de nem foglalkoztatta.
- És? Mi az? - kérdezte kíváncsian. Közben leült mellém az ágyra. Ekkor megráztam és lehajtottam a fejem.
- Nem mondhatom el, ne haragudj An. De megbeszéltük.
- Akkor én most megyek. Holnap beszélünk. - kacsintott rám, majd kisétált a szobából. Nem akartam, hogy megtudja, ez az igazság. Harry-nek fájt, nekem is, elég ez így két embernek, úgy érzem.
Louis mosolyogva, s elégedetten lépett be az ajtón, majd arcomat fürkészte, míg én az övét.
- Hogy vagy, Kékeske? - kérdezi ajkait harapdálva.
- Tudod Lou, nem könnyű most az életem. Olyan..Gyors, tudod. Huh. - nézek fel rá mondandóm végén, mire biccen felém, s elindul. Léptei, mintha nem is érintkezne a talajjal, halkak. Nyugodt arckifejezése engem is felvidít, s hirtelen ötlettől vezérelve ugrok föl, majd egyenesen kirohanok a folyosóra. Összeütközök Zayn-el, mire beletúrok tökéletes hajába, s vigyorogva menekülök üldözőm elől. Célom a konyha, pontosabban a hűtő. Nyugodtan bújok el az asztal alatt, míg Louis és Zayn fel nem megy. Előbújva akad kezembe egy szelet pizza, s egy kis tejszínhab. SHOW TIME!
*
- Szép reggelt királyláááááány. - köszöntöttem a konyhába belépve Anette-t.
- Szia Gwen. - mosolygott rám.
- Na mizu? - kacsintottam rá. - Kérsz kaját? - kérdeztem, majd a választ meg sem várva elkezdtem szedni neki a már kész rántottából.
- Nyamiiiii. - ült az asztalhoz, majd miután lehelyeztem neki az ételt rögtön neki látott. Pár perc alatt ki is végezte, amire én csak nagy szemekkel bámultam. Nem semmi.
- Szép volt. - bólintottam elégedetten, majd elvettem a tányérját és betettem a mosogatógépbe. Tiszta háziasszony lettem.
- Egy kis vásárlás? - kérdezte, mire bólintott. - Meg elmehetnénk fodrászhoz is. A hajam már megint... - kezdett el mutogatni, mire felnevettem majd bólintottam.
- 15 perc múlva a nappaliban. - mondta majd fel is rohant.
- Induláááááás! - ütögettem meg a lány vállát, mire odafordult és fel is állt.
***
- Imádom a hajad! - mondtam vadul mosolyogva.
- Köszi. - ölelt meg. - Úristen a tied is nagyon király! Olyan Gwen-es. - kacsintott rám.
- Örülök. - mondtam. - Na goooo plázázni. - fogtam meg a kezét, majd magam után húztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése