- Zayn! - suttogtam neki. A fiú arca hirtelen vált kíváncsivá, s nekem szentelte figyelmét.
- Igen? - kérdezte ő is halkan.
- Menj már utána!
- Mi?
- Hülye vagy, menj már! - lököm a helyes irányba a fiút, miközben nevetek.
A fiú elindul, s már hűlt helyét láttam csak. Mosolyogva bámultam ki az ablakon, mikor nem bírtam tovább, felosontam. Lépteim halkak voltak, megfontoltak. Iszonyatosan nehezen tartottam vissza hatalmas nevetési kényszeremet, de végül sikerült. Már amennyire..
Miért kell ezeket az ajtókat ilyen jó anyagból megcsinálni? Nem értem.
Így hát lefutottam a lépcsőn (talán kicsit hangosan, talán meghallották) és kiléptem a bejárati ajtón. Elmentem a kert jobb oldali részébe, majd nézelődtem fel az ablakba. Semmit nem láttam. Olyan hívogatóan áll ott az a létra. Hmm..
Nem is kellett több. Megfogtam, s elkezdtem mászni. Már épp elértem az ablakot, amikor valaki kinyitotta. Gyorsan buktam le, nem is vett észre az illető.
- Mi a baj, An? - kérdezte a jól felismerhető dörmögő férfihang.
- Semmi.
- Persze. Tudom, hogy baj van. Bízhatsz bennem!
- Én bízom is, de nem akarok erről beszélni.
A fiú felsóhajt, majd elég időt ad nekem arra, hogy benézzek. A fiú gyönyörű szemekkel néz a lányra, míg Ő oldalra fordított fejekkel mond nemet.
- Kérlek An. - a fiú szinte suttog. A lány lassan rá néz, majd szemük találkozik.
Ekkor a lány elpirul, majd ugyanolyan gyorsasággal fel is áll és elindul a fürdőszobába.
- Meg kéne fésülködnöm! - mondja hátra Zayn-nek, de a fiú tudja, hogy a lány csak el akarja terelni a témát. Zayn is feláll, majd a lány után megy.
Ekkor egy nagy reccsenés, s alattam már nincs is létra. Erősen kapaszkodok az ablakba, de nem húzom fel magam. Csak félig nevetve lógok az ablakból, lábaimat magam alá húzva. Okos vagy, Gwen!
Zayn és a lány kijön a fürdőből majd éles szócsatába kezdenek. Pedig a kezem az ablakban van, de nem veszik észre, ahogyan tartom magam.
- Nem akarom elmondani!
- De egyszer túl kell tenned magad ezen!
- És ha nem akarom? Nem muszáj!
- Muszáj lesz. Higgy nekem! Bennem bízhatsz!
Élesen néznek egymás szemébe, majd a fiú megindul a lány felé. A tervem ekkora beválására nem számítottam volna. De amint ajkuk egybe ért, tudta, hogy valamit jól csinálok.
Ekkor nem bírtam tovább. Lenéztem, s a legnagyobb bokorba vetettem magam. Nevetve érkeztem le, majd két csodálkozó szempár nézett rám az ablakból.
- Gwen? - kérdezte majdnem szívrohamot kapva, a legjobb barátnőm.
- Tessék? - kérdezem nyugodtan mosolyogva. Két szintes a lakás, de vicces volt az esésem. Tetszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése