- Kérlek ne hagyj itt! AN!
*
- Mikor fog felkelni? Mondjon már valamit!
- Gwen. - suttogta az ágyon fekvő lány.
- Menny ki! - suttogtam halkan a mellém érő Niall-nak.
- De...én... - kezdte, de nem érdekelt.
- Menny ki. MOST! - mutattam az ajtó felé. A fiú cseppet sem tudott lefoglalni, de felhúzni annál inkább.
- Mi történt? - nyögte a lány fáradt hangon.
- Teljesen elgyengültél, és elestél. - mondtam suttogva. Bólintott, s elgondolkodva válaszolt:
- Mikor mehetek haza? - kérdezte. Megszólalni sem tudtam, torkomban hatalmas gombóc volt, mellette pedig még az az érzés is megvolt, hogy épp késsel szurkálják a gyomrom.
- Megkérdezem. - válaszolt bátor hangon Zayn, majd vetett felém és a lány felé egy nyugodt pillantást.
- Jó napot. Kérem menyjenek ki, egy két vizsgálatot még el kell végeznünk, aztán ha minden rendben haza is mehet a hölgy. - az orvos ellenvetést nem tűrő hangon lépett be a hatalmas fehér ajtón, majd kitessékelt miket.
Liam-mel az oldalamon tértem vissza a terembe, miután kisírtam magam a folyosón.
- Ha feltudsz kelni, akkor mehetünk is haza. De viszont pihenned kell, mert nagyon kimerültél és valószínűleg meg is fáztál. - a lány választ adóan bólintott. A fiúk kimentek, csak Zayn és Én maradtunk bent, hogy segítsünk. Felöltöztettük, s segítettünk visszatérni a mindennapokba, pedig a lányon látszott egy kisebb félelem a jövővel kapcsolatban. Bennem is.
*
- Gyere, segítek felmenni. - karolta át Zayn és Harry egyszerre, majd elindultak utánam. Niall szobájába tértünk be, vagyis én, bár gondolkozás nélkül. Mit tehetnék?
A fiúk kimentek, én pedig letelepedtem barátnőm mellé.
- Köszönök mindent! - szólalt meg halkan, de csak elmosolyodtam mondatán. Ő is megtenné értem, sőt ő már több dolgot is megtett, ez semmi.
- Aludj.
*
- Aaaan. Hoztam kaját, kelj fel, enned kell. Te mit keresel itt? - kérdeztem hirtelen a szobába lépve. A szőke fiú kisírt szemekkel állt előttem megszeppenve. Nem szólalt meg, csak kiviharzott a szobából.
- Köszönöm, isteni.- mosolygott rám a lány.
- Nincs mit. - visszamosolyodtam. Jobban nézett ki. Épp indultam volna, mikor megszólított:
- Gwen. - visszafordulta,, s kérdőn néztem rá. - Most mit tegyek? -szemeibe újabb könnyek gyűltek. Hirtelen beugrottam mellé az ágyba, s éppen elgondolkoztam válaszomon.
- Niall most nagyon kivan.
Elfordította fejét, majd szemöldökét összeráncolva nézett maga elé.
- Ezt nem válaszként mondtam, ne hogy azt hidd! - néztem rá megértően. - A lényeg, hogy egy kicsit talán hanyagold Őt. Hadd jöjjön rá, hogy milyen fontos vagy neki!
Ekkor újra rám nézett. Szemei nemakarást tükröztek.
- De ez olyan nehéz.
- Persze, hogy az.
- Nem tudnám megtenni.
- Pedig van ötletem, de gonosznak tartanád.
- Le akarod ütni?
- Majd később. Hallani akarod?
- Igen.
- Nehogy azt hidd, hogy azért csinálom, mert direkt neked akarok rosszat, nem. De van egy alanyunk, ebben az esetben a Bardfordi Rosszfiú, utána egy másik alany, amelyik a Te szerepedben van jelen, s őket így összerakva..hm..hm.
- Nem! Én szeretem Niall-t, nem tudnám megtenni, ez nem én vagyok! - idegesedett fel a lány.
- Rosszul fogod fel. Zayn-el már így is jóban vagytok, nem is kell összejönnötök, csak ha kellene egy fiútámasz, hopp és ott van egy! Na, ki ő? Frappáns válasz, kedves Anette, Zayn az, ő kell most neked. Nem jöttök össze, nem használod ki, de a hülye ír rájön mit vesztett el, hisz melyik fiú nem féltékeny a másikra? Egyetértünk, mindegyik.
Monológom végén Anette egy kisebb mosollyal zárt le mindent, én felálltam, s kimentem a szobából. Kifele menet találkoztam Niall-el, kire vetettem egy nemtörődöm pillantást, de ő gyorsan iszkolt el mellettem. Csak az isten remélje, hogy bánja, mert ha nem én megteszem helyette is.
*
A reggel ugyanúgy telt, mint a többi. Louis alszik, én megszivatom, ő pedig kerget. Nincs változás, ez is olyan. Még An is felébredt, mikor mi épp kergetőztünk, bár akkor már Zayn levitte őt is a nappaliba magával. Aranyosan mértem végig két futás között Anette-t, amint egy pokrócba belecsavarva fekszik az ágyon, mint valami hernyó, majd nagyban nevet rajtunk. Ilyenek ezek a reggelek.
Mikor Niall leért, mindenki tetette, hogy csinál valamit. Liam épp játszott valamivel és nagyokat ordított, An és Zayn csacsogtak, Harry nevetett Liam üvöltésén (azt is elég hangosan), én pedig épp Harry hajába raktam rózsaszínű csattokat és hajgumikat, miközben Louis épp Liam haját dekorálta. (Bár ne tudom, hogy azon a kicsi sünihajon mit csinál, de ő tudja..)
Úgy látszik a tervem kezd beválni. Niall sértődött fejet vágva suhant el mellettünk, mire én rányújtom a nyelvem Zayn-re és An-re, mire Zayn elindul felém.
- Most meg akarsz ölni? - kérdezem a fiútól, aki még mindig felém tart.
Elkezdhetnék futni, de nem sikerül, elkap. Lefog, míg a többi fiú a hajamat csinálja, mindenféléket beleraknak, nem hagynak élni. Köszi.
- Most jobb? - kérdezi a fiú, miután leültetett és elővette a telefonját. Anette hatalmasakat nevetve nézett rám, míg a fiú le nem kapta sértődött arcom.
- Nem jobb. - válaszolom morcosan, mikor Zayn Anette kezébe rakja a telefont, engem meg magához ölel, s ad egy cuppanós puszit.
- Akkor most mind a kettő megy Twitterre. - mosolyodik el, ezek után, mikor csak megszólalok.
- Asszony, menj a konyhába főzz valamit eme gyönyörű hölgyeménynek! - színészkedem, majd Anette-re mutatok.
- Mi vagyok? - néz rám a fiú újból, majd olyan sejtelmesen elmosolyodik. Most megint bántani fog. Érzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése