- El.
- Komolyan szívrohamot fogok találni, vagy elmegyek sírni, ha nem mondod el hol vagy. - a vonal túlsó végéről egy kisebb mosolygást kezdtem felfedezni.
- A parkban.
- Az messze van, de ha nem mozdulsz befizetek neked egy fagyira. - próbáltam meggyőzni.
- Nem akarok hazamenni.
- Nem kell. Érted megyek csak, hogy nehogy hülyeséget csinálj. - ekkor már felkapkodtam egy kabátot, majd a bakancsomat. Vetettem egy mosolyt a félő Zayn felé, aki kicsit megkönnyebbülve rogyott le a kanapéra.
**
- Kinek a kabátja van rajtad? - kérdezi a lány maga elé bámulva félig unalmasan, félig rajtam nevetve.
- Öhm. Nem is vettem észre. Zayn-é.
- Persze, az övé.
- Nem menekülhetsz örökre el. - huppanok le mellé a padra.
- Pedig szeretnék.
- Hát nehéz lesz, főleg, hogy Övé a szomszéd szoba.
- Akkor elköltözöm.
- A vendégszoba is az Övé mellett van. Nem úszod meg. - nézek rá mosolyogva. - Hazajössz velem?
- Höööööööööö. - nyögte ki fáradtan.
- Akkor ezt megbeszéltük. - néztem újra magam elé, majd kitaláltam valamit.
**
- Te mit csinálsz? - kérdezi félig nevetve.
- Most.. hazaviszlek. - nevetek, miközben felrakom a lányt a hátamra, s elindulok.
**
- Ti mit csináltok? - kérdezi az ajtóban állva a barátom, majd az alvó An-re mutat.
- Most megszívatom. - suttogom nevetve, de a lány felébred.
- Hallottam. - mosolyog.
- Akkor asszonyom menjen fel és beszéljen a Bradfordi Rosszfiúval! - kacsintok rá, a lány pedig belátja, hogy nem húzhatja tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése